12.Bocsáss meg!

Talán soha ekkora piaca nem volt a szeretetnek és talán soha nem volt ilyen kevés ember, aki ténylegesen képes szeretni. A szeretet és a megbocsájtás kéz a kézben járnak. Egyik sem tud kiteljesedni a másik nélkül.

Ma nagyon könnyen mondjuk ki, hogy megbocsájtok, de csak nagyon kevesen érzik a megbocsájtást. Mit is jelent ez a szó, aminek attól függően változik az értelme, hogy melyik igekötővel használjuk?

Bebocsájt, elbocsájt, megbocsájt, kibocsájt... vagyis a belépéstől az elengedésen át az államkötvényig mindenhol megjelenhet...

De a legnagyobb jót akkor teszi, ha egyszerűen csak MEGbocsájtunk... 

Elengedni a múltat, megbocsátani a "megbocsáthatatlant" az egyik legnagyobb és legnemesebb feladat az életben. Az EMBER egyik alaptulajdonsága a megbocsájtás képessége. Ne ess kétségbe, ha még úgy érzed, erre nem vagy kész. De gyakorold szorgalmasan és el fog jönni a pillanat, amikor ráérzel a megbocsájtás nemes ízére. A megbocsájtás nem felejtés, csupán tiszta lap. Tudom, mit tettél, de elhiszem, hogy soha többet nem teszed meg. 

"Bűnök és bocsánatok az emberi tudatfejlődésben is megjelennek. A bűnök előbb, a megbocsájtás nemességéhez azonban hosszú fejlődési folyamat vezet el.

A megbocsájtás az az alapképesség ami a sikeres és boldog élet titka. A legtöbben nem tulajdonítanak neki sokat. Sőt, szinte minden ember hangoztatja, hogy ő megbocsájtó, de vannak dolgok amit nem lehet megbocsájtani. Elhiszi, hogy van jogos harag és megbocsájthatatlan vétek, vagy bűn. Miközben egy szerető Istenben hisz - már a saját állítása szerint.

Hogy ez mennyire hamis elképzelés a saját világképedről, hoztam nektek egy táblázatot, ami az Istenhitet és a gondolkodásmódunkat, az élethez való viszonyunkat mutatja, és a hozzá tartozó tudatszintet, vagy rezgésszintet.

Valódi hitedet az mutatja meg, amiben akkor hiszel, amikor szíven üt valami, amikor eltűnik rólad a nevelés és viselkedés máza. Ha csak egyszer is állítod, és nem tudsz tovább lépni azon, hogy van olyan bűn, ami megbocsájthatatlan és elítéled vele az embert magát - nem a cselekedetet, mert a cselekedet lehet bűn, amiért földi büntetés jár, akkor tudatszintedben ez a meghatározó elem, vagyis bármit hiszel is magadról valódi, jelen életed tudatszintje most az alsó 7 szintek valamelyikén áll. A földi bűnökért földi büntetés jár. Ám ha valaki ezt letöltötte, annak ismét tiszta lappal indul az élete, amire aztán újabb cselekedetei mentén alakul ki róla az új kép.

Szóval akkor mi is a te valódi hited és hol is tart valójában a tudatod fejlődése?

Ha nem vagy képes a megbocsájtás nemes erényére bármikor és bárkinek, akkor hol is jársz ezen az úton?

Az alsó 7 szint valamelyikén...

Miközben álmodozol az aranykorról, aki csak azoknak nyílik meg, aki feléri a "kilincset". Az aranykort megnyitó tudatszint a bátorsággal kezdődik. Azzal a bátorsággal, amiben mersz bizalmat szavazni, amiben tudsz fejlődni, amiben mersz más lenni, és amiben mered vállalni önmagadat. A régi hibáiddal, bűneiddel együtt, mert már képes voltál elgondolkodni azon, hogy talán nem a te igazságod az egyetlen igazság. A bátorság erőt ad. Megerősít téged abban, hogy higgy magadban, a lehetőségeidben és képessé válj az új gondolatok befogadására. Ezen a szinten Isten már nem egy büntető idea, hanem egy olyan erő, ami mosolyogva tekint rád, és megengedi számodra a kísérletezést a lehetőségeiddel. Próbáld meg! Vágj bele! Nem számít, ha elbuksz, hiszen mindig van egy új lehetőség! Amikor pedig megszűnik a félelmed a kudarctól, akkor kinyílik a világ!

A következő fázisban új felfogásokat és megoldási módokat engedsz be az életedbe, és megízleled a pártatlanság örömét és lehetőségeit. A pártatlanság egyszerűen azt jelenti, hogy képes vagy elfogadni mások igazát a magadé mellett. Ráébredsz, hogy az ő igazságuk semmi mást nem tükröz, mint az életről alkotott hamis képeiket, félelmeiket és rettegésüket a következményektől, amivel nem akarnak szembesülni, mert még nem készültek fel rá.

Amikor megérted ennek a szépségét, akkor megszabadulsz minden előző életi karmádtól és hibás nézetedtől! Attól fogva tudni fogod, hogy a próbálkozások kudarcai milyen leckéket adnak és képessé válsz a leckéket örömmel elfogadni. Mert már nem hibáztatod magad értük. Csak vannak, mint az iskolai tanórák, amiket annak idején vagy szerettél, vagy nem, vagy élvezted, vagy untad, a tananyagtól és a tanártól függően.

Végre hajlandó vagy játszani! Nem belekeseredni és görcsölni, hanem egy gyermek kíváncsiságával, hitével, bizalmával játszani az életet! Ebben a szakaszban bármi történik veled, a derűlátásod megmarad. Rádöbbensz, milyen végtelen lehetőségeket tartogat az életed, és megérted azt is, hogy emberként mennyire kiszolgáltattad magadat a saját egódnak.

Megérted, hogy Isten mennyire szeret játszani és mennyire kíváncsi mindarra a határtalan lehetőségre, ami itt a földön eléd tárul. Mire ide elérsz, haragod szinte teljesen eltűnik. Fellángol egy -egy pillanatra, amikor valami bűnt lát, de képessé válsz a megbocsájtásra és az elengedésre. Ebben a tudatállapotban már látod, milyen végtelen sokat is fejlődhetsz még.

Azt is megsejted, hogy Isten (Univerzum vagy amiben hiszel) célja a földi léttel a tapasztalás. Megtapasztalása mindannak, ami kevésbé tökéletes, mert a hibák megértése, megélése a tökéletesség számára a fejlődés maga. Egy tökéletesnek született lény számára a hibátlanság természetes állapot, de egyben az üresség, a hiány érzése is megjelenik benne. Mint a koldus és királyfiban, amikor a két gyerek szerepet cserél. A tapasztalat minden lény számára a legnagyobb forrás a tökéletesség fenntartásához. A tapasztalat nélküli tökéletesség a tudatlanság tökéletessége. Ebben az állapotban a "tökéletesnek született" tiszta fehér papírlap, de nincs tudatában saját tökéletességének sem.

Az ezen a szinten megélt transzcendencia az emberi lélek legmeghatározóbb és legfelemelőbb élménye.

Az ősi védikus szövegek egyike, a Maitrí Upanisad így birkózik meg a kérdéssel:

"A szavak nem képesek leírni annak a léleknek az örömét [...], amely egyesült saját Önvalójával. Csak azok tudják, hogy mi ez, akik maguk is átélték ezt az örömöt. Ahogyan a víz eggyé válik a vízzel, a tűz a tűzzel és a levegő a levegővel, úgy egyesül az elme a Határtalan Elmével."

A transzcendencia megtapasztalása kimondhatatlan belső békét és a határtalan örömöt, szeretetet okoz. Olyan érzés, mintha saját magam mellett érteném és érezném minden ember, állat, kő, növény, víz és levegő létezését. Érzem őket, értem őket, elfogadom mindegyikük félelmét és létét, de nem azonosulok a félelmeikkel. Olyan, mint egy hatalmas víztömeg, amiben egy vagyok mindennel. Ebben az állapotban nincs harag, nincs félelem. Olyan határtalan boldogság van, ami teljesen más a hétköznapok öröménél, jobb, mint a szexben az orgazmus és több, mint az a szeretet, amivel először öleltem magamhoz újszülött gyermekeim.

Tudatában vagyok földi énemnek, de mintha egy másik énként lennék jelen. Ezt az ént nem zavarja és nem is izgatja semmi, ami a földön, kis stílű játékként zajlik. Csak szemléli határtalan békében, nyugalomban és elnéző szeretettel.

A legjobb az egészben, amikor már éber tudattal képes vagy megélni és megtartani az érzést. Ebben az állapotban a gyógyulások gyorsak és tökéletesek, a test minden sejtje muzsikál! Aki egyszer megtapasztalta, folyamatosan visszavágyik és kellő gyakorlással elő is tudja hívni.

Ez a kinyílt és szétáradó szeretet és tudatállapot léptet be azokba a felsőbb tudatszintekbe, ahol már eszedbe sem jut kételkedni Isteni létedben és a mindenség szándékában.

Mire fejlődésünk során egy emberi tudatosság eljut idáig sokat hibázik, vétkezik vagy bűnösként él. Mindegyikünk megjárja az utat. De a te döntésed, hogy milyen sebességgel akarsz rajta haladni. A sebességváltó a fejlődés, önmegismerés, megbocsájtás utakon halad. A módszert magad választod, de az út feladatait nem tudod kikerülni." (részlet a Megbocsájtás c. előadásomból)

A megbocsájtás bónusz bizalomból.

Ideje felhagyni a haraggal és a vádaskodással. Haragszol valakire? Minden bánatod mögött őt látod? Ideje abbahagyni a vádaskodást, mert a harag elvonja az energiáidat és másnak adja. Legtöbbször pont annak, akire haragszol. Sokkal erősebb vagy, mint hiszed, és erőd visszatér, ha elengeded a haragod. A harag elengedése valójában az erő jele. Ez nem jelenti, hogy feloldozást adsz annak, aki mélyen megbántott, csak azt jelenti, hogy nem hagyod, hogy a harag uralkodjon az életed felett. A harag valójában azt jelenti, hogy a másikat olyan erővel ruházod fel, amivel egyébként nem rendelkezik. Te táplálod az ő erejét!

Engedd el a haragod, és add át a helyét a boldog gondolatoknak. A boldogság a szeretet állapota. A boldogság energiával tölt fel. Minden harag saját magadra irányul. Valójában magadra haragszol. Vess véget az önostorozásnak és élj! Ennek feltétele, hogy megértsd múltbeli indítékaidat és elfogadd, hogy akkor a legjobb döntést hoztad. Függetlenül attól, hogy mostanra milyen hatásaival vagy kénytelen szembenézni. Természetes emberi kívánság, hogy bárcsak másként tettem volna, de a megbánás csak akkor segít, ha valóban tanultál az esetből. Egész életünkben tanulunk. Így semmi különös nincsen abban, hogy felnőttként is kapunk leckéket. Tanulj belőle és bocsáss meg magadnak.

Ki a legnagyobb "ellenséged"?

Ki az, aki minden dühös pillanatodban előjön, hogy bezzeg a Gizi?

Ki a te Gizid?

Miért haragszol rá? Mit tett vagy nem tett? Ha másként nem megy, egyszerűen zárd ki az életedből. Bocsáss meg magadnak azért, hogy megengedted, hogy ilyen régóta vesztegesse az idődet és vigye az energiáidat.

Mit tanultál belőle?

Miként cselekednél ma, ha lenne rá mód arra, hogy megváltoztasd a régi döntésedet?

Minden esetben, amikor haragszol valakire, saját magadra haragszol.

Haragudhatsz azért, mert igazságtalan veled, vagy azért is, mert valaki rávilágított egy hibádra. Amikor hibázunk és azt mások mondják ki helyettünk, akkor beindulnak az önvédő mechanizmusok és tagadásba menekülünk. Rosszabb esetben mindent elkövetünk, hogy a másik emberből bűnbakot csináljunk. Minden áron be akarjuk bizonyítani, hogy ő a hibás, ő az, aki rosszul tudja vagy gondolja. Ez leginkább olyankor fordul elő, amikor a világképünket rombolja az új ismeret. Minél rugalmatlanabb a személyiség, annál makacsabbul ragaszkodik a maga igazához és annál több dologban hazudik. Minél mélyebben vonódik bele a történetbe, annál több hazugsággal takaródzik, hiszen annál több dolog figyelmezteti a hibás döntésre. Egyre értelmetlenebb és logikátlanabb érveket hoz. Talán úgy a legérthetőbb, ha arra gondolunk, hogy ez az az szituáció, amikor valakinek még az sem jó, ha zöld a fű. Minél kevésbé képes az illető önmagával szembenézni és a valós problémára fókuszálni, annál messzebb kerül a valós megoldástól.

 Ilyenkor a megbocsájtás képessége eltűnik. A haragot tápláló személy önmagával képtelen megbékülni, de szembenézni sem képes a felelősségével. Ezt a kettősséget akarja feloldani a másikra osztott szereppel. Talán nem véletlen, hogy ma a leggyakrabban használt elhárító mechanizmus egyike a bűnbak keresés. A bűnbak keresés, mint elhárítás nem más, mint saját hibáink, hiányosságaink másra tolása. Amikor mást hibáztatsz a saját hibás világképedért, a félelemből elkövetett meghátrálásokért, a lustaságból el nem készült feladatokért, vagy a nem kellő ismeretek mellett hozott döntésekért.

Ha rád akarják kiosztani a bűnbak szerepét, akkor ezzel a magatartással szemben csak jól meghúzott határokkal és kellő határozottsággal lehet fellépni. Mindeközben őrizd meg a nyugalmadat, hiszen valójában nem rád haragszik, csak képtelen megbirkózni a változással.

Nem meglepő, hogy azok szeretnek erről beszélni, és állítják be sok esetben önmagukat áldozatként, akiknek gondjaik vannak a megbocsájtással és ezzel együtt a helyes önértékeléssel.

A megbocsájtás azt jelenti, hogy soha többet nem említem fel a dolgot. Sajnos erre csak igen kevesen képesek, és sok szülő is elköveti a gyermekével szemben, hogy a megbeszélt és megbocsájtott dolgokat újra és újra felemlegetik.