10.DöntÉs
Olyan 13 éves lehettem, amikor először fordult elő, hogy Tatán az unokatesóm, aki fiúból volt és nálam jó négy évvel idősebb, megkérdezte, hogy van-e kedvem vele menni bulizni a haverjaival. Nem tudták még hová mennek, fogalma sem volt róla, mikor érnek haza, szóval egy igazi középiskolás, "lesz ami lesz csak jól érezzük magunkat" buliba hívott. Percekig nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e menni vagy sem. Egy 13 éves, burokban nevelődött mérlegnek ennyi bizonytalansági faktorral felajánlani valamit, a totál csőddel egyenértékű. Százból talán egy képes dönteni és az az egy fog elmenni bulizni, a többi 99 meg szépen otthon marad és eszi a kefét, hogy miért nem volt mersze gyors döntést hozni. Persze én is a 99 egyik tagja voltam.
Az élet legnehezebb helyzeteit a döntések jelentik.
A döntés egészen egyszerűen választás az általunk ismert alternatívák között. Két lehetőség mindig van, hiszen a nem cselekvés is döntés és lehetőség.
A döntést a probléma kényszeríti ki, a problémák forrása pedig a vágyak vagy célok és a lehetőségek közötti ellentmondás. A döntés mindig a jövőre mutat, de a jelenben végrehajtandó cselekedetre vonatkozik.
A megalapozott döntéshez tudnunk kell, hogy
- mit akarunk elérni,
- hova akarunk eljutni, valamint azt, hogy
- hol vagyunk most.
A mára kialakult gondolkodási módok és szemléletek a döntéseket pontosan azért nehezítik meg, mert az esetek nagy százalékában rossz a kiindulási pont meghatározása. Az ok-okozatokig pedig el sem jutnak.
Hogy képletesebb legyen a dolog, nézd meg a videót.
Igen.. A legegyszerűbb döntéseinknek - melyek látszólag az érdekeinket szolgálják- is lehetnek érdekes és a jövőre nézve súlyos következményei. :-)
Nézzük kicsit tudományosan: A döntés minden esetben tudatos cselekvés, és a döntéshozó akaratát feltételezi. Ezért azokat a cselekedeteket nem tekintjük döntésnek, amelyeket az indulat vagy ösztönös cselekvés jellemez.
Maga a döntés lényegében két mozzanatból áll:
- mérlegelés, alternatívák összehasonlítása
- ítélet, azaz a választás maga
A mérlegelés folyamatában számtalan tényező zavarhatja meg a tisztánlátásunkat.
A barátnőm egy tüneményes nő. Van egy 14 éves fia, aki a kamaszok hebehurgyaságával szemléli az életet. Vagyis bármibe belevág, ami elsőre jónak tűnik, aztán ha mégsem... nos akkor vagy kimászik maga, vagy jön a szokásos szólam:
- Anya!!!!!!!
A barátnőmnek pont elege van már belőle, ezért igyekszik a fia döntéseit korlátozni. Persze nem sok sikerrel. Ismerősek a mondatok?
- Szerintem ne csináld! (Vajon mi is a következmény? Naná! )
- Akkor kisfiam menj most a kempo táborba és hagyd ki a vitorlázást! (Persze, hogy a vitorlásba adta be a jelentkezését, amit az anyu NEM vett észre, csak aláírta, mert már megint rohant.)
- Azt gondolom, hogy ezt kellene tenned! ( Ha beválik, a gyerek állítja, hogy ő döntött, ha nem, jaj neked anya! )
Az egyik ilyen tényező az, hogy ki helyett döntünk. Sok esetben olyan döntéseket hozunk, amit nem is nekünk kellene meghozni. Vagy munkahelyi kötelességből, vagy családi- kapcsolati "kényszerből", ez esetben több alkalommal azért, mert a másikat döntésképtelennek látjuk, vagy úgy érezzük, saját maga nem képes megfelelően dönteni. Ebben az esetben azonban a döntéseink egyrészt önös érdekeinket fogják tükrözni, másrészt megsértjük a másikat, csorbul önbecsülése és hosszú távon az önálló akarata is.
Sok párkapcsolatban ilyenkor jelenik meg a vád, hogy mert te még dönteni sem tudsz!
Tudna szegény, ha hagytátok volna!
Minden embernek más mennyiségű információ szükséges egy döntés meghozatalához. És nem csak a mennyiség, de a ráfordított idő is erősen különbözik. A türelmetlenek hajlamosak aztán mások helyett is dönteni és már kész is a családi viszály. Ha nem most, majd tíz év múlva, ám annál nagyobbat fog robbanni, minél régebbi az elfojtott neheztelés.
A mások helyett való döntés felvet még egy komoly problémát, ez pedig a kompetencia.
Más helyett dönteni eleve inkompetens. Nem az ő fejével gondolkodsz, nem ismered a titkos mozgató rugóit, sem a valós kívánságait. Mások helyett dönteni annyi, mint ráerőltetni a saját akaratod egy másik, önálló személyre. A végkifejlet itt is egyértelmű, és nem pozitív hatású.
Egyszerűen úgy döntesz, hogy nem ismered az összes lehetőséget, nem vagy tisztában a valós célokkal, és nincsen rálátásod a belső mozgatórugókra sem.
Hogyan dönthetünk akkor jól?
Minden döntés előtt kérdezd meg magadtól, hogy a te feladatot-e a döntés meghozatala.
Ha valóban a te dolgod, akkor minden információ a rendelkezésedre áll? Van esetleg valami, amit nem vettél figyelembe? Döntéskor sokszor esünk abba a hibába, hogy azokat a dolgokat, amik nem illenek bele az elvárásainkba, egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.
Érdemes a 6 gondolkodó kalap módszert itt is elővenni és az összes érvet felsorakoztatni, pro és kontra. Ha nem emlékeznél rá, íme egy rövid emlékeztető:
- A kék a zenekar karmestere, meghatározza a célt és azt a fajta gondolkodást, ami a probléma megoldásához kell.
- A fehér az információ, összeszedi a tényeket, puszta adat.
- A zöld az elszabadult képzelőerő és ötletelés, a belső kritikus énünk kiküszöbölése.
- A piros az érzéseinket szimbolizálja, a megérzés, az intuíció használatát.
- A sárga az optimizmus, mik az előnyei és milyen potenciál rejlik benne.
- A fekete az ellenvetések, rámutat a kockázatokra és a problémákra, hogy mi sülhet el balul.
Bármennyire is hisszük, a döntéseink valójában nem racionális döntések.
A szépen hangzó meghatározás ellenére is érzelmi döntéseket hozunk, akár bevalljuk, akár tagadjuk magunk előtt.
A rossz döntéseknek külön receptje van. Íme néhány gyöngyszem:
Hányszor szerettük volna annyira, hogy valami igaz legyen, hogy el is hittük, hogy az? Hányszor volt, hogy azt gondoltad, a másik biztosan elolvasta a jóváhagyandó dokumentumot, és te nem olvastad el, miközben ő ugyanazt gondolta rólad? Hányszor mentél haza úgy pénteken délután háromkor, hogy tudtad, robog a terved a szakadék felé, de nem érdekelt, mert még két hónapig úgysem derül ki, és addig akár csoda is történhet még?
Számtalanszor érezzük, tudjuk a zsigereinkben, mi lenne a helyes döntés, de mégis illúziókba ringatjuk magunkat, és a kényelmesebb megoldást választjuk.
A rossz döntés receptje tehát egyszerű:
- gondold végig, mi a kényelmesebb, egyszerűbb, konfliktuskerülőbb megoldás számodra, és válaszd azt!
- Válaszd azt, amiért mindenki szeretni fog a munkahelyeden vagy a családodban aznap!
- Válaszd azt, amitől hamarabb hazamehetsz!
- Válaszd azt, amit veszekedés és vita nélkül el tudsz fogadtatni!
- Esetleg keress valami kifogást, miért is nem tudtok a héten már érdemben haladni a munkával!
A hatás nem marad el.
Dönteni nem mindig könnyű. Szerencsére segítséget is kapsz hozzá. Fordulj tanácsért barátaidhoz, családodhoz, a megfelelő szakemberhez vagy hited szerinti szellemi vezetődhöz, Istenedhez. De kísérletezhetsz a jövővel is. Hunyd be a szemed és képzeld magad elé a különböző lehetőségeket. Figyeld meg, milyen érzéseket vált ki belőled! Mit érzel az egyes választások során? Melyik az, amelyik a legnagyobb örömmel, békével vagy elégedettséggel tölt el? Mitől érzed magad biztonságban? Mitől érzed szeretve magadat? Mivel segítesz a legtöbbet önmagadon és mindez hogyan hat a környezetedre? Mi az, ami mindenki megelégedésére szolgál? Mindig azt az utat válaszd, amelyik a legnagyobb elégedettséggel tölt el, és a legtöbbet használ az emberiségnek. Ha úgy érzed, zsákutcába jutottál, ahonnan nincs tovább, muszáj világos döntéseket hoznod a folytatásról. A döntések varázshatalommal bírnak. Képesek mozgásba lendíteni az eseményeket. Mikor ellenedre van, amerre tartasz az életben, vizsgáld felül a döntéseidet, és változtass azon, amin csak lehet. A jó döntés boldogsággal tölt el, nemcsak téged, de a környezetedben élőket is.
Vannak notórius döntéskerülők. Bevallom, nekem sem ez volt a kedvencem. Egyszerűen azért, mert ANNYIRA akartam jól dönteni és persze úgy dönteni, hogy MINDENKINEK jó legyen!
Tudod ez első döntés, amit okvetlenül meg kell hoznod, nagyon egyszerű. Ha a két megoldás közül, az egyik neked jó, de másnak rossz, a másik neked rossz, de másnak jó, akkor válaszd az elsőt. A következményeket ugyanis te fogod egyedül viselni, akár jó neked, akár rossz. Ha pedig így is úgy is te viseled, akkor legalább érezd jól magadat.
Persze a legjobb megoldás mindenki számára jó, de sok esetben ilyet lehetetlen hozni. Ha azonban az igazságosságot és a jó szándékot mindig szem előtt tartod, akkor több helyes döntést hozol. A legnagyobbat mindig akkor lehet bukni, amikor MÁSNAK akarsz jót, a magad kárára.
Miért is szeretünk halogatni?
- felelősség elhárítás
- félelem
- lustaság
hogy csak az alapokat említsem. Persze szépen hangzó kijelentések mögé bújunk.
- Meg kell várjam a férjemet, hogy az ő véleményét is meghallgassam!
- Alaposabban át akarom gondolni.
- Van még rá idő. Megvárom a kellő pillanatot.
Ez utóbbi a kedvencem. A kellő pillanat ugyanis az ÉPPEN MOST. Ha te is szeretsz a kellő pillanatra várni, akkor valószínűleg az összes döntéseddel elkésel.