4. Egy kis kommunikáció
A kommunikáció robbant a múlt század végén. Megjelent a net, a skype, az sms, az mms, az e-mail. Nincsen a világnak jóformán olyan szeglete, ahová ne tudnánk csak úgy odaszólni, hogy helló, hogy vagy?
Kommunikációs szakemberek szedték szét és ismerték meg a folyamat minden apró részletét, tanítják szinte minden iskolában és már az óvodában is kommunikációról szól az élet...
...és a nagy tudományban egyre kevesebb ember tud csak úgy beszélgetni egymással. A férj és a feleség, már nem beszélget, hanem kommunikál, a gyerekekkel is, meg a szomszéddal, az anyósról nem is beszélve. Tudománnyá nőtte ki magát a téma, és valahol a nagy tudományban elveszett belőle az ember.
Az 1980 után születettek már csak akkor mennek el személyesen találkozni a haverokkal, ha bulizni mennek, a fiúk megrémülnek, ha udvarlásról beszélek, mert fogalmuk sincsen, azt hogyan kell, de a legtöbbjük már régen túl van nem csak az első szexen.
A gépek, az alkalmazások, amiket arra találtunk ki, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, eltávolította őket egymástól. Talán soha nem volt annyira magányos az ember, mint most, ezen a túlzsúfolt földön, ahol elbújni sem tudnánk egymás elől.
Az első döbbenetet akkor éltem át, amikor az új kapcsolatomban a párom egy este megszólalt, kommunikálnunk kéne egymással...
Úgy kaptam fel a fejem, mint a huszárló a trombitaszóra. És mivel félig görögből vagyok, szinte azonnal robbant is a bomba.
- Szerintem egy jó beszélgetés hiányzik a kapcsolatunkból.
A pasi egy lépést hátrált, innen rögtön tudtam, hogy bár a hangom nem emeltem fel, valószínűleg rendesen szikráztak a szemeim. Igazán mulatságos lett volna, tekintettel a 30 centi és 40 kiló különbségre, ami kettőnk között van, ha nem egy kapcsolatról beszélnénk.
A kapcsolatok adják azt a közösségi biztonsági hálót, amiben kölcsönösen bíztatást, segítséget, védelmet, szeretetet és megoldásokat keresünk. Erre való a közösség.
A magányosan élők statisztikailag sokkal rövidebb ideig élnek, mint akik kapcsolatban élik az életüket. Nem magányos egyedekként lettünk kitalálva. Ha belegondolsz, a földön alig van olyan faj, amelyik magányban éli le az életét. A legtöbb családban vagy nagy csoportokban, csordákban, ménesekben, kondában vagy hordában érzi jól magát. Olyan közösségekben, amelyik védelmezi az egyént a külső támadásokkal szemben, amely érzelmi és létbiztonságot nyújt a számára. Egyre több magasabb rendű állat esetében fedezzük fel, hogy a társas kapcsolatok milyen sokat jelentenek a számukra. Igaz ez a csókáktól az elefántokon át a majmokig, kutyákig. Miközben egyedül az ember vesz igénybe a kapcsolatok fenntartásához gépeket, neki van lehetősége akár több ezer kilométerre lakó rokonával is akár naponta beszélgetni, úgy tűnik, az állatok beelőznek, és jobban ápolják a valóságban a kapcsolataikat, mint ahogyan mi emberek az összes kütyüvel együtt tesszük. A kütyük hátránya, hogy nem érzékeled rajtuk keresztül a másik valós érzelmi állapotát. Nem érint meg az az érzelmi vihar, ami éppen benne dúl, így azt a támogató szeretetet sem tudod átadni, amire a másiknak a legnagyobb szüksége lenne, egy ölelés, egy simogatás formájában.
Érdekes, hogy az elmúlt 50 év legkeményebb tele csapott le ránk az idén. Hosszú heteken keresztül fagyott. Mintha a Föld meg akarta volna mutatni, milyen hidegek is lettünk mostanában egymással.
Ezen a héten az NLP-vel ismerkedünk.
A neuro-lingvisztikai programozásról először a 90-es években lehetett hallani nálunk. Egyszerűen egy módszer, ami közelebb visz ahhoz, hogy a másoktól várt figyelmet megszerezd és amivel másokkal könnyebben és nagyobb hatékonysággal tudsz kapcsolatot teremteni.
Minden szöveg vallomás arról a korról, amiben született. Az NLP megkísérli megfejteni azt a struktúrát, ami az egyénre jellemző.
Az NLP bármennyit is fejlődik, két alapelve állandó:
- azt keresi, azt mutatja meg, ami az emberekben elbűvölő.
- a kiválóságot keresi, hogy lemodellezhesse és alkalmazhassa.
Nem csak egy gondolkodási mód, hanem aktív cselekedet, hiszen minden dolgot a világunkban tetteken, cselekedeteken keresztül értünk meg. Az, hogy gondolkodunk róla, nem elég.
Pár hete busszal mentem fel Pestre, egy találkozóra. Csupa coach, meg tréner volt jelen. Bemutatkozáskor mindenki megnevezte a foglalkozását: life coach, kommunikációs tréner, vállalati tréner, business coach, stb. Bár ezek idegen megfogalmazások, mára ismert fogalmak nálunk is. Majd jöttem én: lélektréner. Kb. úgy néztek rám, mintha arámi nyelven beszéltem volna. Udvariasan bólintottak, de nem tudtak vele mit kezdeni. Túl sokan voltunk és túl szakmai volt ahhoz a közönség, hogy bárki is meg merte volna kérdezni, hogy az meg mifene? Ha kirekesztettséget akartam volna elérni, akkor tökéletes volt a dolog, de így elég bután sült el.
Nem akartam vele az időt húzni, hogy hozzátegyem, ez a coaching, a természetgyógyászat/ezoterika valamint a pszichológia keveréke. Bár azzal sem lettem volna előbbre, hiszen a coachok szinte büszkék arra- tisztelet a kivételnek- hogy semmi közük a pszichológiához, ők nem pszichológusok.
Egy beszélgetés indításához és fenntartásához olyan módon kell fogalmazni, hogy a másik fél kapcsolódni tudjon hozzá.
A fránya beszélgetés azért is nehézkes sok esetben, mert nem biztos, hogy mind a ketten ugyanazt értitek a szavak alatt.
Ezt úgy tudjuk áthidalni, ha rendszerezzük, amit hallunk, érzünk és tudatosítjuk a feldolgozás módját. Így arra is fény derül, milyen módon cselekszünk - tudatosan vagy tudattalanul- az eredmény elérése érdekében.
Mindenki másként térképezi fel a világot. A saját tapasztalatai, érzékszervei, érzései szűrőjén keresztül. Így ugyanaz a világ az egyik embernek félelmetes hely, egy másiknak nyomor, a harmadiknak az édenkert, míg ismét egy másik valakinek a lehetőségek széles tárháza. ( ahogy ezt a legelső alkalommal megbeszéltük.)A különbség csupán az, hogy milyen tapasztalatai, érzései és érzékelési módszerei vannak.
Ha a kiválóságot keresed,a kiválóságot találod. Ám ha nem veszed észre, hogy a partnered más szűrőket használ, nem fogsz tudni vele azonos véleményre jutni és nem fogod tudni megértetni sem magad vele.
Milyen szűrőket használunk?
- nyelv: gondolati térkép, de ugye azt is tudjuk, hogy a térkép nem azonos a valósággal. Gondold meg, neked mit jelent a szépség? Hogyan jellemzi a barátnőd és hogyan az anyukád? Mit gondol róla a szomszédod? A térkép nem a táj, vagyis nem a valóság maga.
- Miként viszonyulok a cselekedeteimhez, vagyis mennyire vagyok céltudatos? Milyen lehetőségeim vannak, mit tudok felhasználni a cél érdekében, milyen erőforrásaim vannak.
- Ezzel szemben áll a problémairányultság, amit hibakeretként definiálva a mi akadályoz, miért van ez a probléma, kinek a hibája kérdésekre kaphatunk választ. Ez a forma valódi válaszokat a megoldáshoz nem ad, csak akkor segít, ha a hibaforrásokat ki is iktatod a tisztázás után.
- Hogyan? A kérdéssel a probléma szerkezetét tárod fel. Felejtsd el a miérteket! Az csak az önigazolásokat segíti.
- A visszajelzés a következményeket tisztázza. Felhasználhatod a korrekciókra, tisztázva azt, hogy mit nem vettél észre.
- A lehetőségek számbavétele segít eldönteni, mit is tehetünk, milyen választási lehetőségeink vannak. Ez a fókusz eltolása a kényszerű tettek és a választási lehetőségek mentén.
Hogyan kezeld egyszerűen az NLP-t? Legyél kíváncsi és kísérletező gyerek! A gyerekeket nem érdekli a sikertelenség, az is csak egy lehetőség, ami után vígan próbálkoznak tovább. Lehetőségekben gondolkodnak.
Nem ítélkeznek, csak cselekszenek. A mai kor legnagyobb problémája az ítélkezés. Miközben ítélkezel a másik ember felett, elveszíted a lehetőséget az együttműködésre.
Tudatos elménk nagyon korlátozott. Az információknak hét változóját, vagy részét képes egyszerre követni. Ezért az egyik lehetséges tanulási mód, amikor apró lépésenként tanuljuk meg a folyamatot, mint pl. az autóvezetés. A folyamatok automatizálódnak így felszabadul a figyelem a többi tényezőre. Ezek lesznek a szokásaink.
Csinálj egy próbát!
Kérdezd meg a kollégáidat, hogy szerintük tudatosan cselekszenek-e?
Számold össze a válaszokat!
Legnagyobb arányban meg lesznek győződve arról, hogy tudatosak, holott amit igazán jól csinálnak, nagy része tudattalan folyamat.
Ez a tudattalanság azonban káros akkor, amikor valaki az egész életét ebben az öntudatlanságban éli le.
- Megmondanád nekem kérlek, melyik úton menjek?
- Ez nagymértékben attól függ, hová akarsz menni - mondta a macska.
-Hát tulajdonképpen mindegy - mondta Alice.
- Akkor az is mindegy, melyik úton mész tovább - válaszolta a macska. (L. Carrol: Alice Csodaországban)
Ha körülnézel, csak kevesen élik azt az életet, amire vágynak. Ennek legfőbb oka, hogy azt sem tudják, mit is akarnak.
Honnan tudod, mit is akarsz? Fogalmazd meg!
Jól formálva, pozitív képekben tedd mindezt. Sokkal könnyebb menni egy szép kert felé, mint folyamatosan arra gondolni, hogy jaj csak bele ne ess a mocsárba...
A második lépésként a cselekedeteinket a célra kell hangolnunk. Ha csak várunk, nem fog semmi sem történni.
Ha jobb kapcsolatra vágysz, ne másik társat keress, hanem gondolkodj el azon, hogyan lehetnél te magad, jobb társ.
A probléma egyszerűen fejre állított cél.
Ha csak ezt a pár lépést végigcsinálod, komoly változásokat generálhatsz az életedben.
Miért is beszélünk? Azért tesszük, hogy válaszokat kapjunk. Több szeretetet, jobb állást, magasabb fizetést, több elismerést, nagyobb szerelmet stb.stb.
A kommunikáció oka és értelme a válasz. Akkor kommunikálsz jól, ha azt a választ kapod, amire vársz.
Vár a munkafüzet a heti segítő feladatokkal :-)
Az "Aranyember". Minden jog fenntartva.