6. Menekülő utak

A heti "lecke" látszólag rövid kis olvasmány. Ám életünk legelgondolkodtatóbb részét tárgyaljuk benne. Azt, miként menekülünk el valós önmagunk és a minket ért hatások megértése elől. Mielőtt a részletekbe belemerülnénk, gondolkodjunk el azon, milyen is ma az átlagember?

Te milyennek látsz másokat? Kérlek írd le, mielőtt tovább olvasnál.

Akkora az információ mennyisége, amivel képtelenség megbirkózni. Ráadásul a média még rá is tesz egy lapáttal és celebeknek kikiáltott emberek totál érdektelen cselekedetei hírnek beállított teljesen felesleges és lényegtelen információözönével áraszt el bennünket. Mindezek mellett a munkával kapcsolatos információ mennyisége is hatalmas. Gyakorlatilag lehetetlenség napra késznek lenni.

Az interdiszciplináris gondolkodás megvalósíthatatlannak tűnik, ezért egyszerűen az átlagember megadja magát a szakbarbár sorsának. Azok a tudományok, amiknek kiemelkedő gazdasági haszna van, vagy lehet a jövőben, nagyobb anyagi támogatást élveznek, ezért lényegesen gyorsabban fejlődnek, míg azok, amik gazdasági-piaci szempontból alacsony kategóriába soroltattak, ezért kevés támogatást kapnak és ennek hiányában fejlődésük is lassúbb. Pedig a fizikai világ megismerésével létrejövő találmányok - bár roppant hasznosak - valójában egy negatív spirálba taszítják az embert, ami az önpusztítás felé visz. Hamis tudás érzetet és valótlan biztonságérzetet generálnak. A fogyasztói társadalom roppant hasznot hajt egy vékony rétegnek, míg az embereket egysíkúvá és manipulálhatóvá teszi. 

A környezetet pedig olyan mértékben rombolja, ami élhetetlenné teszi a bolygónkat. A negatív folyamatok mára már napi szinten megfigyelhetők az emberek közötti kapcsolatokban és reakciókban.

Az igazságok feltárása hatalmas pofon volt mindig az emberi társadalom nagy többségének.

- 1600 Giordano Bruno Rómában eretnekség vádjával megégették, mert azt állította, a Föld csak egy porszem a világmindenségben

- 1616 Galileit az egyház hallgatásra ítélte, mert az állította, hogy a Föld forog a Nap körül. (A heliocentrikus világképet elsőként pontoszi Hérakleidész és szamoszi Arisztarkhosz alkotta  meg ie. kb. 350-ben. Innen is látható, hogy a valóban újszerű felfogás és tudományos eredmények igen nehezen épülnek be a köztudatba. És nehogy azt hidd, hogy ez ma másként van.)

- 1633-ban esküvel tagadta meg felfedezését az inkvizíciós bíróság előtt.

- 1859 Darwin azon kijelentése, miszerint nem vagyunk különlegesek, hanem rokonságban állunk az állatvilággal, felháborodást váltott ki - pedig már bő 50 évvel korábban, Lamarck is megfogalmazta. Az én öntúlbecsülése és hiúsága keveredett a vallással.

- Freud megállapítása, hogy az ember nem úr a saját házában, hanem tudattalan motívumok és ösztönök befolyásolják viselkedését, annyira felháborította 1933-ban a nemzeti szocialistákat, hogy el is égették a könyveit.

Konrad Lorenz - agresszió kutatója - igencsak kikelt az igazság eme elnyomása, eltitkolása ellen: " Az emberiség minden eszközzel védelmezi önértékelését, és valójában itt az ideje, hogy alázatot prédikáljunk és komolyan megpróbáljuk felrobbantani az önmegismerés gőgből emelt akadályait."

A pszichológia fejlődésének egyik oka is a gazdaságban keresendő. A manipuláció, a gazdasági haszon, a reklámok ... vagyis ily módon a pszichológia is teljes mértékben kenyéradó gazdái szolgálatában áll.

A természetgyógyászok ezért szeretnek visszatérni Freud és Jung elméleteihez, mert ott még nem számottevő a gazdasági nyomás. Freud szerint az ént a felettes én- erkölcs, lelkiismeret -, az ösztön én - szexuális és agressziós ösztönök -, valamint annak a környezetnek, kulturális és morális elvárásai irányítják, amiben él. Vagyis az ént az ösztön-én hajtja, a fölöttes én korlátozza és a realitás csábító- blokkoló hatása éri. Ebben kellene egyensúlyra és harmóniára találnia. Ebből kettő szinte minden esetben tudattalan folyamat.

Ha az én gyenge és alulmarad a felettes és ösztön én játékában, akkor lelki zavarok - neurózis (ösztönök elfojtása ), pszichózis - keletkeznek. Ha az ösztön én győz, az ember tartás és önuralom nélküli lesz, ez kihat a környezetével való kapcsolatára is. Ha a fölöttes én győz, akkor kényszerűen alkalmazkodni fog erkölcsi és neveltetési normáihoz. Megrémisztik lelkének impulzusai, ami ettől eltérnek. Az ezekből eredő agresszív és szexuális késztetései elnyomására fejlesztette ki az ember a különböző elhárító mechanizmusokat. Minden embernél megfigyelhetők, de mint tünet, a betegségek első jelei is. Ha megértjük a mechanizmusok szerkezetét, már tettünk egy lépést a szabadság felé. A legtöbb ember azt hiszi, hogy tudja mit csinál és hogy cselekedetei megfontoltak. Valójában ez messze nem így van.

De mik is azok az elhárító mechanizmusok, és miként befolyásolják az életünket?

Anna Freud tíz elhárító mechanizmust különböztetett meg:

- identifikáció(azonosítás)

- introjekció(beépítés, bevetítés)

- projekció (kivetítés)

- tünetképzés

- elfojtás

- regresszió

- reakcióképzés

- izoláció

- tagadás(meg nem történtté tevés)

- szublimáció

Mindezek kiegészíthetők az önbódítással, a leárnyékolással, a megtagadással, a szerepjátszással, az érzelmek körülpáncélozásával, a blokkolással vagy a tehetetlenség-nyilvánítással. A társadalom mindig új és új elhárító mechanizmusokat fejleszt ki, ahogy maga a társadalom változik.

Az identifikáció a fölöttes én kialakulásával függ össze, melynek során nevelési elveket, szabályokat fogad el a gyermek a tekintélyszemélyektől, a büntetéstől való félelmében. Azokat a személyiségébe beépíti. Vagyis az identifikációval és introjekcióval létrejön a fölöttes én, mely mindig tükrözi az adott társadalmat. A normák képviseleténél az is meghatározó, hogy mennyire szigorúan vagy lazán képviselik azokat. 

Aki tanult coachingot, az emlékezzen vissza az ontológiákra, melyek a világról alkotott nézetet tartalmazzák - erős ill. gyenge ontológia. (alattas én meglétének kérdése, aki önigazolást keres, mentegeti és igazolja cselekedeteit - Gestalt pszichológia) Fölöttes én erős - neurózis: állandó bírálat jellemzi. Mindenki magatartásában hibát talál. Így ahelyett, hogy harcolna a követelményekkel, azonosul vele és helyeselni kezdi. Vagyis úgy dolgozza fel a fenyegetést, hogy közben maga is fenyegetővé válik. Ilyen eset pl. hogy a játék közben a gyerekek a barátaikkal agresszívek, mintegy bűnbakot alkotnak, akin bosszút állnak. Vagyis nem feldolgozza a frusztrációkat, hanem a bűnbaknak továbbadják. A gyűlölt tulajdonságot fokozatosan átveszik maguk is olyanná válnak, mint amitől ők szenvedtek.

Az elfojtás a legismertebb elhárító mechanizmus. Az ösztön én áttör, tévcselekvésekben nyilvánul meg, mint az elszólás, elírás, félrehallás. Pontosan az elfojtás az, ami miatt a nyugati civilizációban a tudatalatti régió sokkal nagyobb, mint a tudatos rész. Igen gyakori a szexuális eredetű tilalom, illetve amikor egy kellemetlen vagy félelmet keltő igazsággal kell szembenézni. A jogos tiltakozás lehetősége elvész, amikor emberek millióit érinti ez a mechanizmus.(pedagógiában, munkahelyen stb.)Az elfojtott tartalmakat az ember kivetíti a többiekre - már meg is érkeztünk a projekcióhoz.. Nem én tiltakozom, hanem a többiek...a legnyilvánvalóbb elfojtás a lelki betegségek tagadása. Érdekes módon a pozitívnak nevezett gondolkodásnak ez a legnagyobb csapdája. Csak nehezen találtam olyan elismert embert, aki a ma pozitív gondolkodásnak nevezett önbecsapásról ugyanúgy gondolkodik mint én. Hiszen itt egy népszerű, egyszerű és pontosan ezért sokak által kedvelt "módszert" bírálunk. Ha kíváncsi vagy mi a véleménye Oshonak róla, ITT elolvashatod.

A projekció az elfojtást kíséri. A féltékenység - pl. saját elfojtott szexualitásának kivetítése. Az elfojtók a többieknek a nélkülözést tanítják folyamatosan. Ide tartozik még a projekciónak egy olyan formája, amihez nem tartozik elfojtás. A rokon -és ellenszenv kérdése. A pozitív tulajdonságú embereket még több jó tulajdonsággal ruházza fel, míg a negatív tulajdonságokat még tovább erősíti. (Halo-effektus) + alakot még több +-val ruházza fel, a --t pedig még több negatívval. Ha ezt kicsit megkapirgáljuk, érdekes összefüggésekre lelhetünk az annyira felkapott plasztikai műtétekkel és a mára mániákusságot idéző "konditerem lakókkal".

Maga a projekció eredhet hangulatból is. Vagy pl. múltbeli tapasztalatokból. Ilyen pl. a négerekkel, a tisztviselőkkel-rendőrökkel kapcsolatban szerzett élmények, melyeket aztán minden ebbe a csoportba tartozóra igaznak tekintenek. A projekció elfojtással kiegészítve sokkal nehezebben átlátható, akinek nincs mit elfojtania, az nem is fogja azt másokra kivetíteni, mert nem fejleszt ki félelmet az elfojtott tartalmak felszínre kerülésétől. A projekció nem hoz létre szenvedést, mindig a másik a hibás, ezért vélt lelki egészség érzését kelti.

A tünetképzés szenvedéstudathoz vezet. Az átélt frusztrációk és elfojtások az ember saját maga ellen fordulnak. Első lépésként a frusztrációt mindig továbbadják: Én is kibírtam, beste kölke...Általában nem maradéktalan, mivel bűntudat jelentkezik, ha mindig a gyengébbeken vezeti le. Ha az erősebben, akkor meg félelem. Ebben az esetben gyakori a tünetek produkálása. Ilyen tünetek a hideg kéz és láb, izzadási rohamok, szabálytalan szívverés, szúró érzés, szédülés, a magas és az alacsony vérnyomás, kézremegés, gasztritisz, gyomor - és bélfekély,fejfájás stb.

A betegek nyugtalanok, erőtlenek, koncentráció zavarban szenvednek, depressziósak, kisebbségi érzésekkel küzdenek stb.

Az eltolás pl. mint tünetalakító eltolás a belső szervekre, a vegetatív idegrendszerre, illetve jobb esetben póttárgyakra való eltolás. A bűnbak is ide tartozik, de a túlzó szeretet kimutatása a kutyáinkra is ide sorolható. A szublimáció során a ki nem élhető impulzust póttárgyakon vezetjük le. Ez lehet pl. aktív sport, amelyben az agressziónkat éljük ki. A szexuális elfojtások nem működnek hosszú távon szublimálással. A szeretkezz, ne háborúzz! azért volt annak idején olyan felkavaró, mert a katonai szervezetek, államok alapenergiáját támadta. Ahol ugyanis kiélhetik az emberek ez iránti vágyaikat, onnan eltűnik a harc.

A reakcióképzést a szigorú fölöttes én kezdeményezi. Akkor aktiválódik, amikor az ösztönökből felbukkanó késztetés félelmet vált ki. Pl. főnök viselkedése undort, gyűlöletet vált ki - ez helytelen érzés, mondja a Fölöttes én- kiépít egy gyűlölet elleni reakciót, el kezdi szeretni a főnököt. Persze ez nem valódi érzés. Máris megérkeztünk a hazugságok világának mai részéhez. Vagy nem ezt látjuk nap mint nap?

Az elkerülés egyszerűen arról szól, hogy ami félelmet, rossz érzést vált ki, abba nem megyünk bele. Néző szerepbe húzódik, aki ezt teszi, elvész a sikerélmény, az önbizalom eltűnik, nincs sikerélmény, alárendelődik, így lesz belőle manipulálható báb.

A racionalizáció során ész érvekkel megmagyarázzuk, miért nem merjük megtenni amit kellene, ahelyett, hogy a valódi okokra fókuszálnánk. Ilyen pl. munkahelyi kinevezés elmaradása. Az önértékelés mélyrepül, hiszen nincsen siker.

Az önbódítás és a leárnyékolás közti legmarkánsabb különbség, hogy az elsőben drogok, alkohol a főszereplő és nincs benne orvosi részvétel,míg a második esetben a pszichofarmakumok "jótékony"ködét az orvos biztosítja. Mindkét esetben a valóságtól való menekülés a fő ok.

A tehetetlenségnyilvánítás az egyik legtöbb következménnyel járó mechanizmus. Kiszolgáltatottá, passzívvá, manipulálhatóvá, engedelmes robottá teszi az embereket. Ennek egyik segítője a szerepjátszás. Hallottuk már? Nem akarok kiesni a szerepemből. Biztonság és rabság egyszerre. A szerepek lehetnek reális állapotok is, de az egyes csakrák állapotánál már azt is láttuk, hogy miként függ össze a szerep és az energiaállapot. Ebből is látszik, hogy bármekkora is a törekvés arra, hogy az egyes természetgyógyászati, vagy nyugati tudományokat szétválasszuk, valójában egyetlen, minden tekintetben összefüggő rendszerről beszélünk, amit a különböző kultúrák különböző módon magyaráztak és valójában a különbségek okai egyrészt az akkori elhárító mechanizmusok működése, másrészt a hangsúlyok különbözősége.

Az érzelmek körülpáncélozása összefügg a szerepekkel. Ma az érzelemmentességet tekintik a "normális viselkedésnek. De "ezer művirág sem tesz virágzóvá egy sivatagot". Az intellektus eme túlsúlya mély bizonytalanságot takar, saját elevenségünk elfojtása zajlik ilyenkor. Bár nem egy régi vallás, tökéletességet kergető módszer kívánatossá, követendővé, elérendővé teszi az érzelemmentességet, egyetlen dolgot jó, ha megjegyzünk. Akinek nincsenek érzelmei, az halott.

Az elhárító mechanizmusaink, az élethazugságaink és a pszichoszomatikus tünetek -mint amilyen a fejfájások, az izzadás, a szédülés, a magas vérnyomás, gyomorpanaszok, TIC, stb. - mind annak a jelei, hogy belebetegedtél az életfeltételeidbe. És bár minden ember személyes en felelős a saját életéért, mindezek összességében elsősorban a társadalmi struktúrák hibái. Így legelsősorban azok tehetők érte felelőssé, akik hasznot húznak ezen struktúrák hibáiból. Gondolj csak vissza az előző heti egyik feladatra, amikor a Mashlow - piramis különböző szintjeihez rendeltél fogalmakat, élethelyzeteket. 

Az egyén felelőssége ott kezdődik, hogy magatartásával eltűri ezen feltételek fenntartását, ahelyett, hogy aktívan szállna síkra önmaga jólétéért. Magyarul minden olyan intézkedés ellen sokszázezres tiltakozással kell válaszolni, ami csak egyetlen munkavállaló vagy korosztály megélhetését is sérti. 

Alapvetően minden működési hiba forrása, hogy elménket nem megfelelő módon használjuk. A hibás használat során ugyanúgy meghibásodásokat generálunk, mintha egy turmixgépet használnánk rosszul, vagyis szögeket tennénk bele, nem a megfelelő áramerősséggel használnánk, vagy egy kicsi gépbe egészben akarnánk beletuszkolni egy egész görögdinnyét. 

A hibás működések fő oka pedig az, hogy minden szülő úgy tanít, úgy nevel, ahogyan ő megélte  élete történéseit. 

A "mindenki úgy tanítja, ahogyan megélte" elv éppúgy igaz a történelem tanítására, leírására, mint a generációk közti információ cserére, a nevelésre.

A szabadság ott kezdődik, amikor van bátorságod, kellő tudásod és türelmed ezt felülírni.

Még többet megtudhatsz a mechanizmusokról a tanulmányokban.

A feldolgozáshoz természetesen most is segítséget kapsz a munkafüzetben.