14.Ősemberek
Tudod, hol találkozhatsz a XXI. században ősemberekkel?
Csak nézz bele egy tükörbe!
Valójában sok millió ősember szaladgál okostelefonokkal a kezében és a legmodernebb autók volánja mögött is ott ólálkodnak.
A benned, bennünk élő ősemberekről beszélek.
A régi megszokásokról és hiedelmekről, amikkel akadálypályát építesz az életedbe.
Persze nem direkt és nem tudatosan.
Erre a felvetésre sokan válaszolják csípőből, hogy ne nézz már hülyének! Nem képzeled, hogy keresztbe teszek saját magamnak!
És tökéletesen igazuk is van. Nincs olyan dilinyós, aki azzal kelne fel egy reggel, hogy ma jól kitolok magammal!
Aztán valamikor 11 és 4 között mégis megteszi. Mert a tanult sablonok beleviszik egy értelmetlen vitába vagy képtelen elég gyorsan és főleg helyesen dönteni, netán egy megmagyarázhatatlan félelem keríti a hatalmába, amitől görcsölni kezd a gyomra és megszólal a vészcsengő, persze pont rosszkor.
Az a mód ugyanis, ahogyan a dolgokról gondolkodunk, egészen kicsi gyerekkorunk óta ívódik belénk. Ahogyan a szüleinkbe és az ő szüleikbe is...
Problémamegoldásban gondolkodunk, amivel érdekes módon 100 esetből 97-ben csak megsokszorozzuk a problémákat.
Iszonyatos nagy energiákat fektetünk a problémákon való gondolkodásba - leginkább rágódásnak lehetne nevezni -, miközben igen kevés energiát fordítunk a probléma cselekvő megoldására. Ahogyan rengeteget álmodozik az egyik szomszédom a gazdagságról is, de még véletlen sem fogadna meg egyetlen, a valódi meggazdagodáshoz elvezető tanácsot sem.
Viszont lelkesen lottózik...
És ezzel el is jutottunk egy roppant érdekes felfogáshoz az életvezetéssel kapcsolatban:
a, álmodozók
b, tervezők
c, túlélők - csak a mai napot éljem túl...
d, csodavárók
e, cselekvők
Te melyik csoportba tartozol?
Megálmodtad már, milyen is lenne az ideális élet? Esetleg el is tervezted, hogy mikor, mit fogsz tenni, mennyi lesz a fizetésed, hol dolgozol, milyen a lakásod? Aztán benne rekedtél az első munkába, és mostanában egyszerűen nem tudsz kiszállni a mókuskerékből? Lehet, hogy megéri anyagilag, de annyira elfoglalt vagy, hogy alig tudsz belőle valamit élvezni? Vagy az éppen a túlélést biztosító fizetésedből azért feladod mindig a lottót, mert hátha történik valami? Vagy komolyan gondolod és következetesen minden eltervezett lépést megvalósítasz, minden lehetőséget észreveszel és ki is használod?
Hány nem válaszod született? Vagy mindre igennel feleltél, mégsem azt az életed éled, amire vágysz? Nos akkor valamit nagyon nem veszel észre a nagy sietségben...
Anyukám és apukám is tanult gyerekként zongorázni. Egyikőjük sem zenészként képzelte el az életét, de amíg anyukám kitartóan gyakorolt, addig az apu csak viccnek vette az egészet. Az édesanyámnak tanári diplomája van belőle, az apu meg már akkor sem játszik, ha társaság jön hozzánk. A különbség egyes egyedül a zongorázással töltött órákban van kettejük között. Valójában az apunak sokkal jobb hallása van, mint az anyunak. Szóval akkor a tehetségnek alig van köze a dologhoz?
Ha a tehetségnek nem igazán van köze hozzá akkor minek?
Valamikor az 1970- es évek elején a Jacobson-féle kísérletben pontosan ezt a kérdést vizsgálták. Az iskolákban teszteket írattak a gyerekekkel, majd "kiértékelték" azt, és kiválasztottak 4-5 gyereket, akiket a tesztek alapján különlegesen tehetségesnek találtak. A kiértékelés valójában egyszerűen abból állt, hogy az első kukába bedobták a lapokat, majd találomra megjelölték a gyerekeket a listákon.
Pár év múlva visszamentek, hogy megnézzék, miként boldogulnak a "kiválóságok". Érdekes módon a zseniknek megjelölt gyerekek mindegyike kiemelkedő tanuló lett. A tanárok ugyanis többet és türelmesebben foglalkoztak velük, amitől nőtt az önbizalmuk és a bátrabban kérdeztek.
A tanárok pedig nem vesztették el a türelmüket, hiszen tudták, hogy a gyerekek képesek megérteni a feladatokat, ezért ha nem értettek valamit, a módszeren változtattak, nem pedig a gyereket dorgálták meg. Az egyre jobb eredmények hatására a gyerekek önbizalma nőtt, az önbizalmukkal pedig megnőtt a teljesítményük.
Vagyis a képességeinkre a legnagyobb hatással egyszerűen az van, hogy mit gondolunk magunkról. Ez a fajta gondolkodás egész életünkre kihat, vagyis te rád is, amikor éppen ezeket olvasod.
A képességek nem csak az iskolai teljesítményre hatnak.
Bőségteremtéssel foglalkozom. Bőség az egészségben, bőség a kapcsolatokban és bőség az anyagiakban. Az anyagi bőséghez konkrét lépésekkel tudom segíteni a klienseimet. Ez egyszerűen abból áll, hogy együtt kielemezzük az anyagi helyzetüket, megnézzük, hol mire folyik el esetleg pénz, hol tudna többet keresni, milyen munkahellyel kapcsolatos kilátásai vannak, hogyan tudja magát folyamatosan a munkaerőpiacon tartani és milyen konkrét lépésekkel tudja az általa megjelölt életminőséget elérni. Vedd csak elő a 10. héten elkészített álomélet-kerekedet!
Amikor a konkrét feladatokhoz érünk, akkor sok esetben visszariadnak, és hirtelen kétségek özönével árasztanak el.
Tudod...a mi lesz ha... sorra gondolok. A legtöbbje nagyjából egyenlő valószínűségű a mi lesz ha lilára vált napközben az ég feltevéssel, de olyan mérhetetlenül komolyan gondolják, hogy a cél előtt visszariadnak a megoldástól.
Ez különösen azokra jellemző, akik szegény családok gyerekeiként élték meg a gyerekkort. Ők ugyanis állandó pénzhiányt tapasztaltak és ez a hiány velük maradt a felnőtt életükben is. És teljesen független attól, hogy mennyit is keresnek. Ezért aztán komolyan félnek kézbe venni az irányítást, mert nem hiszik el, hogy a jelenlegi jólét tartósan megmaradhat.
Az ilyen gyerekek általában sokat néznek tévét és a tévé előtt ülve megtapasztalják a tehetetlen néző állapotot. A kicsi gyerek ugyanis eleinte próbálja segíteni és irányítani a szereplőket, de hamarosan rájön, hogy a történet felett nincsen hatalma. Ez a fajta irányítás kiesés aztán az egész életére kihat. Ráadásul ez a tehetetlenség érzés generációról generációra öröklődik.
A sikertelen emberek gyakorlatilag a múltjuk fogjai. Így a jelenben döntésképtelenek, vagy rosszul döntenek, ezért aztán a jövővel sem tudnak mit kezdeni.
És persze jön a szokásos mentegetőzés, hogy ők mennyire nem szerencsések. Akkor minek is vesz lottót?
Az ősembert a modern embertől elválasztó határ a felelősség felvállalása.
A felelősségtől való menekülés a Bibliában is megjelenik, amikor Ádám kapásból Évára fogja, hogy ő adta neki az almát. Ez a fajta másokra mutogatás a mai napig jellemzi egész társadalmunkat, minden szinten.
Hogyan kellene másként gondolni a napi feladatokra? Berecz Zsombor az egyik legtehetségesebb magyar vitorlázó, a fiam osztálytársa volt. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miként képes ellenszélben, rossz viszonyok között is győzni. A srác meghúzta a vállát és a legtermészetesebb módon vágta rá:
A szél onnan fúj, ahonnan neki tetszik. Én meg egyszerűen csak átállítom a vitorlámat.
