Spiráldinamika meg valami más...

A facén elég sok megjegyzést fűznek a blogom különböző cikkeihez. Sokáig meglepődtem azon, hogy a megjegyzések egy jelentős részének általában semmi köze sincsen ahhoz, amiről a cikk szól. Ennek oka részben az, hogy ma sokan írnak véleményt olyanról, amit nem is olvastak el, a másik része viszont egyszerűen az, hogy az olvasó teljesen mást értett meg, mint amit én írtam. Sok esetben egyetlen szó ragad meg egy egész oldalas szövegből. Pedig mindannyian egy nyelvet beszélünk, és azt hinnénk, hogy értjük is egymást. Ez azonban egyáltalán nincsen így. 

 Előfordul, hogy nem értesz szót a pároddal, a főnököddel vagy a munkatársaddal, a szüleiddel vagy a gyerekeddel? 

Úgy tűnik, hogy nagyon különböző világnézettel és értékrenddel rendelkezünk, miközben ugyanabban az országban élünk, talán egy városban lakunk, egy nyelvet beszélünk, ugyanaz a politikai rendszer vesz körül bennünket. Egy közösségen belül a tagok sok esetben teljesen másként gondolkodnak a jövőről és a célokról. Gyakran tűnik úgy, hogy az országok, miközben ugyanazon az egy bolygón osztoznak, teljesen más világban működnek. 

Miért? Hogyan teremtsünk rendet az emberi helyzetek káoszában? Erre ad választ a spiráldinamika...

"A spiráldinamika az emberi értékrendek és világnézetek nyolcszintű fejlődéselméleti modellje, mely leírja, hogy az evolúció miként nyilvánul meg az egyén személyes életében, a társadalom, a közösség szintjén, mi motiválja a viselkedést az egyes szinteken. Hozzájárul ahhoz, hogy úgy kezeljük a konfliktusainkat, hogy közben tiszteletben tartjuk a résztvevők eltérő emberi természetét. Alapfeltevése, hogy a személyes emberi fejlődés és a közös, kulturális értékeink fejlődése között szoros kapcsolat áll fenn. Don Beck és Christopher Cowan fejlesztették tovább Richard Dawkins és Dr. Clare Graves elméletét és nevezték el spiráldinamikának. Ennek a térképnek a segítségével képesek vagyunk megérteni az egyéneket, a társadalmi csoportokat, a kultúrákat, és a spirituális fejlődés lehetőségeit." (Kun Szilvi)

A spiráldinamika mint modell olyan, akár egy térkép, mely megmutatja a kapcsolatot életkörülményeink, viselkedésünk és értékrendszerünk között, mindezt három szinten: egyéni, társadalmi és kulturális szinten. Gyakorlati módszert kínál.  Lehetőséget nyújt arra, hogy a saját nézőpontunk mellett mások nézőpontjával is azonosuljunk és tiszteletben tartsuk azokat. Megértjük  mi mozgatja a másikat, és képesek vagyunk konstruktívan kezelni a helyzeteket.

A spiráldinamika olyan dinamikus modell, amely követi világunk változásait, és a folyamatos fejlődésünket. Nem csupán a múltnak egy értelmezése, hanem segítségével a jövő kiszámíthatóvá, megjósolhatóvá válik, miközben értelmezi és megvilágítja az elmúlt időszak történéseit és folyamatosan vezet az új események felé. Minden változás ciklusokban történik. Olyan, mint egy csigalépcső, amelyen haladunk felfelé, és mikor megteszünk egy teljes kört, egy új szinten találjuk magunkat. Olyan lépcső, amelynek soha nincs vége. Ez maga az egész életen át tartó fejlődés.

A spiráldinamikai modell nyolc szinten írja le a fejlődést, melyeket színekkel jelölünk:

Bézs - túlélő   Betegség alatt és után így viselkedünk, de amikor egy égő épületből a tömeg egymást taposva menekül az is ezt idézi.

Bíbor - bennszülött  Amikor szerelmi kötést kérsz a pasidra, aki már régen kifelé kacsingat, vagy beszélgetés helyett jósnőt kérdezel meg, ezt a szintet idézed. Magas fokon majd a sárga szinten művelheted.

Piros - harcos  A karácsonyi verekedés az utolsó doboz játékért, amire a gyereked annyira vágyik, vagy a politikusok csatározásai, kisstílű harcai, a kormányok elnyomó politikája tartozik ide. De az egyik zöld szervezet hierarchiája is ide tartozik.

Kék - szabálykövető  A vallások, szigorú rendek és társaságok, egyes felfogásokban a kényszerbetegségek jelenítik meg.

Narancs - vállalkozó Ma a negatív megjelenési formájával találkozhatsz a legtöbbet: önzés és az új ötletek elnyomása. Pedig a lényege a piac. Mint minden piacon itt is vannak tisztességes és becstelen résztvevők.

Zöld - empatikus  Egyes iskolamodellek tartoznak ide, ideológiák, szeretet alapú közösségek. Hátránya a döntésképtelenség, előnye az eszmék elvetése.

Sárga - integrált  Az új ember valódi megfelelője. Hatékony és empatikus egyszerre. Ma még csak mutatóban találkozhatsz vele. 

Türkiz - univerzális Jó lenne...

Életünk és munkánk különböző területein eltérő szinteken állunk, színkavalkád vagyunk a spirálon, miközben jellemzően egy szín hangsúlyos. Például a párommal zöld kapcsolatban élek, miközben a pénzemet narancs módon keresem és apám a piros üzemmódot hozza ki belőlem. Az elmélet rámutat arra, hogy 6 feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy újabb, komplexebb szint megjelenjen az életünkben, részletesen elemzi az átmeneti állapotokat. Bárhol helyezkedem el a spirálon, személyiségem magába foglalja az összes alatta lévő szint minőségeit, ez a meghaladva megőrzés törvénye. Az egészséges fejlődés fontos jellemzője, hogy egyetlen szintet sem ugorhatunk át, valamely szint kihagyása, hárítása patológiát, zavart okoz.

Mivel a szint átugrása lehetetlen, ha folyamatosan ugyanazt kihagyod az életedből, újra és újra visszakapod, mint tanulandó feladatot. Minél jobban hárítod, minél inkább el akarod kerülni, annál következetesebben teszi eléd az élet. Történik ez mindaddig, amíg meg nem tanulod a leckét. Ezzel magyarázhatóak azok a panaszok, amikor az illető arról mesél, hogy mindig ugyanaz ismétlődik az életében.

Milyen feladatok várnak ránk az egyes szinteken?

Mire törekednek az életben az egyes szinteken az emberek?

Megjelenik-e mindez koncentráltan a közösségi, társadalmi, politikai életben? Döntsd el magad...

BÉZS

Túlélés, biológiai szükségletek kielégítése, fajfenntartás, ösztönkésztetések kiélése.

BÍBOR

A szellembirodalom kibékítése, ősök tisztelete, védelem az ártásoktól, családi kötelék, törzs, mágia.

PIROS

Erő/cselekvés, másokat uraló önérvényesítő én, kontroll, érzéki örömök, hatalom.

KÉK

Stabilitás/rend, engedelmesség a későbbi jutalom eléréséért, értelem, terv, bizonyosság, autoritás, fundamentalizmus.

NARANCS

Lehetőség/siker, verseny az eredmények eléréséért, befolyás, autonómia, státusz, hatékonyság, kreativitás, profit.

ZÖLD

Harmónia/szeretet, egymáshoz kapcsolódás kölcsönös növekedésért, tudatosság, valahová tartozás, empatikus együttlét, megosztás, önismeret, természet.

SÁRGA

Függetlenség/önértékelés, egy élő rendszerhez illeszkedés, holisztikus tudás, flow, rugalmasság, integrált személyiség, széles világlátás.

TÜRKIZ

Globális közösség, tudatosság, egységélmény, univerzális nézőpont, feltétel nélküli teljes elfogadás, szolgálat.

Hogyan jelenik meg mindez a mai korban?

Álltatok már csodálkozva néha, amikor egy kisgyerek egy szóval olyan morális igazságokat, törvényeket fogalmazott meg, amire filozófusok generációja sem volt képes? Vagy tökéletesen egyértelmű tényként kezelte, hogy melyik bolygón kik élnek, és a relativitás elmélete sem szorult magyarázatra. Erre mondják, indigó, vagy kristálygyerekek a maiak. Kedvenc 12 éves ismerősöm, aki pap, vagy stand-up comedy előadó akar lenni, mert a kettő között nem lát lényeges különbséget, viszont vonzza a szereplés, ezt így fogalmazta meg, amikor böjt idején gyrost evett, lelkiismeretfurdalás nélkül:
Nézd, ha Isten elnézte azt a sok szart Hitlernek, gondolod, nekem nem nézi el ezt az egy gyrost?

Mondhatnánk, hogy pongyola felfogás, önigazolás, de amiről a kislány beszél, nem más, mint az abszolút igazságok változása, relatívvá válása az emberi tudat evolúciója során. Az apja lelkész, és szerintem jó lehet a családjukban.

Néha érzi magát az ember olyan helyzetben, mintha környezete nem hallaná, látná, értené, amit mond, bár ugyanarról beszélgetünk. Esetleg egy kapcsolatban, munkahelyen az információk nem mennek át, a kommunikáció lehetetlen, egymás érv és eszközrendszerei érthetetlenek. A problémára nagyon jó választ ad a spiráldinamika elve, amely az emberi elme, tudat evolúciós lépéseit foglalja színek sémájába. Az emberi értékrendek és világnézetek nyolcszintű fejlődéselméleti modellje, mely leírja, hogy az evolúció miként nyilvánul meg az egyén személyes életében, a társadalom, a közösség szintjén, mi motiválja a viselkedést az egyes szinteken. Hozzájárul ahhoz, hogy úgy kezeljük a konfliktusainkat, hogy közben tiszteletben tartjuk a résztvevők eltérő emberi természetét.

Ezt a rendszert egy színes spirálként modellezve, mely több tudati, életviteli szintet határoz meg, jelenti a spiráldinamikát. Ezeket történelmi korokhoz, struktúrákhoz is lehet kötni, érdekes, hogy a Földön most is majd mindegyik egyidőben jelen van.

A rendszert más néven memetikának nevezik, és lényege az értékrendből fakadó világnézet. Fontos, hogy ez a sorrend nem jelent értéksorrendet.

Az első, a bézs, az önfenntartás szintje. Amikor csak a szükségletek számítanak, a túlélés. Mondjuk egy természeti katasztrófa után, vagy egy hajléktalan életében. Bármelyikünk, egy komoly betegség közben.

A következő a lila, a törzsi társadalmak rendszere, ahol áldozunk az isteneknek, féljük az ősök szellemét, és nincs egyéni külön érdek. Mágia, amulettek. A túlélés kulcsa a család, a horda.

Ezután jön a piros, ahol a pozíciót harccal szerzem meg, a túlélés eszköze az önérvényesítés. A hódító háborúk ideje. Ahol az ellenséget megölöm, a feleségét megerőszakolom, hogy kódoljam a génjeimet és a félelmet. Pozitív vetülete az úttörés, a kalandvágy. A pirosat a

kék követi, ahol a jó és a rossz abszolút fogalom, a morált diktálják, az istent félik, nem szeretik. Ahol jelenteni kell, fentről osztják a dicséretet és a szidást. Egy Felső Hatalom uralja és irányítja a létet (Isten, a vezetőség, az iskola stb.) Stabilitás, rend, engedelmesség, értelmes lét. Alá-fölérendeltség, szabályok, szerepek, konformizmus. Ez pl. a diktatórikus rendszerek struktúrája, ahol szüleink, és iskolás korunkban még a mi generációnk is szocializálódott. A mai japán társadalom mintája. A nagyvállalatok ideje, ami épp kezd felbomlani. Pozitív családi része a családi  ünnepek, hagyományok sora.

Ezt váltja a napjaink gazdasági életében szintén jelen lévő narancs, ahol a jelszó: mindent elérsz, amit akarsz, a központ az egyén, a lehetőségek korlátlanok. Stratégiázás, kreativitás, törtetés az anyagi érdekek mentén. Családban a rivalizálás, versengés, jó cuccok, tele frigó, plazma tv. Profit. Tudományos-racionális-ateista világnézet.

Ennek elutasításából alakult ki a zöld mozgalmak már a Föld érdekeit és egymás boldogságát is figyelembe vevő szintje. Ez az a lépcső, ahol a hierarchia szerepét átveszi a kollektív érdek, tehát azért dolgozom, hogy mindenkinek jó legyen ez a környezetemben. Új elem, elég lényeges elem az önismeret. Megosztás, empátia, szeretet, harmónia, humanizmus. A legtöbb európai demokrácia "zöldül". Munka szintjén a "tanuló" közösség, ahol már nincs szigorú hierarchia. Családban az egyéni érdekek tisztelete, függetlenség. (Véleményem szerint ez itt elég ritka. Talán a családi kapcsolatainkban éljük leginkább az archaikusabb, kék-piros formákat). Tudományban a kvantumfizika.

Majd a sárga, az áramlás szintje, ahová az ember akkor ér, ha az ez alatt lévő szinteket integrálta magába. Kedvenc idézetem erre, barátnőmtől: a tízparancsolat annak kell, aki nem tudja magától. Mi jellemző itt? Függetlenség, magas önértékelés, rugalmasság, rendszerközti gondolkodás. A folyamatos változása a norma. Illeszkedem a rendszerhez, nem uralom. Holisztika. Akik a káoszban értelmes rendszert látnak. A félelemnek itt már nincsen rendszerirányító szerepe. Elfogadom az összes szint létjogosultságát a rendszerben. Fő cél a nem ártás, a szinergia. És az utolsó szintet nem mesélem el, nézzétek meg a fenti filmet. 

Mi a feladat? Létünk egyes elemeit néha külön szinten éljük. Mindenkiben van egy domináns szín, de egyvelegek vagyunk. Ez jó is lehet, rossz is. Kedves dolog, amikor egy narancs manager könnyes szemmel őrzi a családi hagyományokat kék szinten, mert ez a szeretet forrása, de apja előhívja belőle két perc alatt az ordítozós pirosat. De az is lehet, hogy párkapcsolatunk, a kék (jó-rossz, szabad-nem-szabad) szintjén van, vagy esetleg lejjebb, a piros, félelem, agresszió spirálkörében, közben dolgozunk egy piros nagy multinál, vagy narancs brókerek vagyunk, de szabadidőnkben meditációs tanfolyamokra járunk, és a szemetet szelektíven gyűjtjük. Vagy gondoljunk arra, miért nem igazán sikeres a lila törzsi kultúrából jövő kis cigánygyerek integrációja egy narancsszínű, de akár kék oktatásba? Vagy a párkapcsolatok miért abszolút igazságokra és félelemre, miért nem kölcsönös jólétre (jól-létre) épülnek? Egyszerűen, nem azért vagyok vele, mert félek tőle, vagy mert templomban esküdtünk, hanem mert jól működünk együtt, vagy egységet alkotunk. Az is természetes, hogy nem feltétlenül a lét minden szintjén. Itt lesz a legnehezebb túljutni az abszolút kategóriákon. Mi a jellemző? Esetleg együtt élhetünk valakivel, aki kreatív és zöld a társadalomban, de a családi mintát kék szülei beleégették, és ezekről a kérdésekről csak ebben a rendszerben tud beszélgetni. Mondjuk ökológus, de otthon csattan a pofon az egyes miatt. Ennek olyan variációja is létezik, hogy narancsok vagyunk együtt, de egyikünk továbblép, és a másik ijedtében lenyúl a piros (erőszakos) mintákhoz, csak mert nem érti a másikat, és ez a védekezési módszere. Nem értem, ezért támadom. A színek egyes életszakaszokkal is párosíthatók. A problémák megoldása jellemző arra, hogy melyik életszakaszban érte az embert sérülés.

A piros szint megfelelője az óvodáskor. A kéké a kisiskolás, a narancs 12 felett kezdődik. És ezek fölött a klasszikus lélektan nem kategorizált.....

A korai zöld, társadalmak megváltására törekvő embereket gyakran lelőtték. Miért? Mert a piros szintű, vagy kék szintű társadalom egyszerűen nem fogta a jelrendszerét. Állt a fazon, beszélt a szeretetről, nem értettek belőle egy kukkot sem, valaki ideges lett, beugrott, hogy apukája, ha ideges volt, mindig jól eldöngette, és egyszerűen lelőtte az illetőt. Lefelé nem tudunk kommunikálni, felfelé igen. Ezért azt már értették, amikor mártírrá vált.

Persze ez a rendszer, mint minden "tipizálás", sémákon alakul. Nem is ez az érdekes benne, és nem is abszolút igazság, csak egy szamárvezető, hogy segítségével meg tudjuk határozni, problémáink hol gyökereznek, és ezeket miként lehet oldani. Pl. egy megfelelő homeopátiás alkati szer oldani tudja a kisóvódás korban kódolt félelmet, és ettől az önmegvalósítás szintjén vagy a párkapcsolatban feljebb tudunk lépni. Vagy egy Hellinger családállítás rendet rak a családból örökölt mintákban (ez ebben a háborús övezetben, ahol lakunk, rendkívül fontos, minden család cipel veszteséget) és merünk dinamikát vinni az életünkbe. Először a rendszer segít felfelé, aztán ez a folyamat egyre tudatosabbá válik. Egyéni szinten ez annyit is jelent, hogy konfliktushelyzetekben merjünk lépni, mert a rendszer akkor mozdul, ha űr keletkezik. Ezért a fejlődés kulcsa az egyéni problémák megoldása, és minden út egyedi is.

És végül a dimenzióváltás. Lehet, hogy az a titka, hogy a személyes emberi fejlődés és a közös, kulturális értékeink fejlődése között szoros kapcsolat áll fenn. Ha személyes dimenziónkat sikerül minden szinten feljebb vinni, mondjuk emberi kapcsolatainkat, munkánkat zöld, vagy sárga szintre, logikus, hogy a világ is megérzi, nem? (Hangsúlyoznám, hogy zöld szinten élni nem azt jelenti hogy sárkunyhóban lakunk és magokat eszünk, hanem tudatosságot és haladást)

Mire jó ez a színes világ? Miért lenne már iskolás kortól jó tudni, milyen szinteken is haladunk- ha haladunk-, és mit veszíthetünk azzal ha megállunk?

A spiráldinamika színes világa egyértelműen megmutatja, miben kell még fejlődjünk. Magas szintjeinek elérése komoly feladat. Ennek ismeretében senki nem nyugodhatna a babérjain vélt dicsőségében fürödve, hiszen hamar az orra alá dörgölnék, hogy mi van kicsi vakond, lefelé mész?

Hogy hogyan illeszkedik a spiráldinamika a történelmi korokra, azt itt olvashatod.

Ne felejtkezz meg a munkafüzet aktuális kérdéseiről sem.

 Szorongás és félelem 

 Biomimikri