
6. Szellemi törvények
A világot nem kell rendbe hozni, a világ, maga a rend. Csak mi emberek már elfelejtettük, hogyan éljünk a renddel összhangban.

A spirituális/szellemi/univerzum törvényei nem kedveznek senkinek. Nem kerülik ki a havert, nem adnak felmentést a párttagságnak. Mindenkire pontosan egyformán hatnak. Minél jobban tiltakozik ellene valaki, annál jobban érzi őket. Minél messzebb kerül egy vezetés ezen törvényektől, annál több törvényt kénytelen hozni. Minél átláthatatlanabb a jogi útvesztő, annál nagyobb a valószínűsége a törvénytelenségnek és annál előbb omlik össze a rendszer. De az emberi törvények az univerzális törvényeket nem írják felül - bármennyire is szeretnék ezt egyesek.
A szellemi törvények nem megváltoztathatók az emberek által. Pontosan állandóságuk és mindenkire való hatásuk miatt alázatra tanítanak és inspirálóan hatnak mindazokra, akik rendet keresnek a látszólagos káoszban.
A társadalomra való vetítésük pedig segítenek nekünk az életünket kormányozni.
A spirituális törvényeknek semmi közük nincsen a jó és rossz kulturális felfogásához. Ahogyan a magas tudatszinten élők is teljesen másként értelmezik a jó-rossz fogalmát. A nagyközönség ebből általában annyit tud, hogy nincsen jó és nincsen rossz. De ez azonnal megdől bennük, ha velük, vagy szeretteikkel történik valami, pl. egy baleset, egy igazságtalanság, vagy egy váratlan haláleset.
Ezek a törvények különleges feladatokat tartogatnak egyes típusoknak.

Például rám a választás és a cselekvés törvényei hatnak a leginkább, ami nem csekély feladat egy mérlegnek, aki alaptermészetéből eredően döntésképtelen és ebből kifolyólag nehezen cselekszik. Hiszen túl sokat agyal rajta, hogy mi lenne a helyes és túl sok az ötlet is ahhoz, hogy egynél szilárdan kitartson. A mai tananyagban megtalálod a rád leginkább ható törvényeket is. Csak számold ki a sorsszámodat - add össze a születési számodat (pl. 1986. 6. 11 = 1+9+8+6+6+1+1 = 32 = 3+2= 5 ) addig, amíg egy jegyűre redukálódik -, és keresd meg a hozzá tartozó törvényeket. Így a gondokat okozó forrásnál változtathatod meg a viselkedésedet ahelyett, hogy a következményekkel harcolnál.
Rengeteg elégedetlen emberrel találkozom. Panaszkodnak, szidják a rendszert, a politikusokat, a főnöküket, a szüleiket vagy bárkit, aki másként mer gondolkodni, mint ők. Nagyon sok kritikát is kapok, hogy minek dumálok a fejlődés szükségességéről, amikor nem a fejekben van a baj, hanem a pénztárcákban.
Nagyon nehezen és kevesen értik meg, hogy amíg nincsen rend a fejekben, a pénztárcák is üresek maradnak...
Sokan azt kérdezik, miként tudok a legelkeseredettebb helyzetben is boldog lenni és hogyan marad meg a cselekvőképességem. (Emlékezz csak vissza a kiindulási helyzetemre...)
Ahelyett, hogy megpróbálnám megmagyarázni, inkább elmesélek neked egy ősi történetet egy szúfi misztikusról, akit Faridnak hívtak.
Farid mindig ragyogott. Nem volt gazdag, de mindene megvolt, amire szüksége volt, és boldogan élte az életét. Egy reggel egy kereső állította meg, amikor éppen mosakodni ment a folyóra.
- Kérlek, várj meg. Te valósággal ragyogsz, telve vagy Istennel, elégedett vagy, míg én csak boldog akarok lenni és nem is igazán Istent keresem. Úgy nézel ki, mint egy őrült, nem törődsz azzal, mit várnak el tőled mások, mégis, ha rád nézek, úgy érzem, neked van igazad.
Te boldog vagy én meg nyomorúságosnak érzem az életem. Hogyan csinálod?
Farid megállt és csak ennyit mondott:
- Gyere velem.
Az ember pár pillanatig tétovázott, de Farid nem várt rá, így utána eredt.
Farid belemerült a folyóba és a kereső követte. Amikor bedugta a fejét a vízbe, Farid ráugrott és fojtogatni kezdte a víz alatt. A kereső megrémült és küzdeni kezdett az életéért. Nagy nehezen lerázta magáról Faridot, és kétségbeesetten ráordított:
- Hogy tehetsz ilyet? Meg akartál ölni?! Mondhatom, szépen bánsz azokkal, akik tanácsért jönnek hozzád!
Farid csendben megállította és megkérdezte tőle:
- Mond csak, amikor fuldokoltál, hány kérdés járt a fejedben?
- Megőrültél? - förmedt rá a férfi - Egy sem! Csak az járt az eszemben, hogyan juthatok levegőhöz!
- És mennyi ideig maradt ez a gondolat a fejedben?
- Nem sokáig! Nem lehet úgy gondolkodni, hogy az nem kapsz levegőt! Gondolkodni csak akkor tudsz, ha az életed nincsen veszélyben. Amíg fuldokoltam, csak élni akartam. Egész lényem ezt kívánta.
- Látod, ez a felelet a kérdésedre. Csak ha az élet fojtogat, akkor érzed úgy, hogy a halálon kívül már semmi nem történhet veled. És ekkor ébred fel benned a vágy, hogy megtaláld az igazságot és megváltoztasd a világod. Amikor ez a gondolat a lényeddé válik, akkor változol meg és cselekszel végre a szíved szerint. Ez hozza meg a változást, amire vágysz. Ez az az út, amit annyira keresel. Most már mehetsz.

Nézzük hát meg, melyek azok a leggyakoribb törvények, amelyek a leginkább befolyással vannak az életünkre.
- Rugalmasság törvénye
Gondold végig a mai általánosan elfogadott hozzáállást. Vagy passzívan ellenállnak- azért sem csinálom -, vagy nyíltan ellene mennek a történéseknek és folyamatosan a hibákkal vannak elfoglalva. Nem véletlen, hogy az egyik leggyakoribb betegség ma az ízületek merevségével és fájdalmával járó megbetegedések.
A rugalmasság elfogadást jelent és a tapasztaltak felhasználását a saját javunkra. Első pillanatra a törvény túl idealistának és irreálisnak tűnik. Hiszen hogyan öleljem magamhoz a fájdalmat vagy a családi tragédiákat? A válasz nagyon egyszerű: világunkban együtt létezik a nagy öröm, a nagy bánat és sajnos jelen vannak az igazságtalanságok is. Reagálhatsz rá, tiltakozással, döbbenettel vagy félelemmel. Ez utóbbiak szenvedik meg a legjobban, hiszen olyanok lesznek, mint a viharban a száraz, merev faágak. Azok, akik rugalmasságot kifejlesztették, megélik a fájdalmat, de közben azt is látják, miért és miként működnek a dolgok. Elfogadják a helyzetet és visszaállnak az eredeti állapotukba.
A kedvenc graffitim egy autón láttam:
Ha nem tetszik, ahogy vezetek, tűnj el a járdáról.
Acsarkodhatunk, hogy az a marha a járdán száguldozik, és csak nekünk, gyalogosoknak van jogunk itt lenni, de ha nem ugrunk félre az adott pillanatban, akkor hiába van igazunk, attól még elüt az autó.
Hogyan működik a rugalmasságod? Ha valaki meg akar ütni, mit teszel? Ellen tartasz az ütésnek, vagy ellépsz előle? A legtöbben maguk elé emelik a karjukat, így próbálva védekezni, amivel csak azt érik el, hogy a karjuk törik vagy fájdul meg. A keleti sportokban van egy aranyszabály, amit itt is alkalmazhatunk: ha meglöknek húzz, ha húznak lökj, ha nagy erő tart feléd, állj el az útból.
A rugalmasság túlmutat önmagunkon. Lehetőséget ad arra, hogy a nagyobb összefüggéseket is észrevegyük.
Milyen mondatok árulkodnak a rugalmasság hiányáról?
- Bárcsak itt vagy ott lehetnék!
- Nem lenne szabad ezt tenniük!
- Ezt kellene csinálniuk.
A rugalmasság megnyitja az utat a boldogsághoz és az élet apró örömeihez. Megszabadít az ellenállástól, és segít az élet áramlatába visszahelyezni önmagunkat.
- A választás törvénye.
A leggyakoribb mentegetőzés, amit hallok, hogy nem volt más választásom. Egyértelmű, hogy a körülményeink befolyásolják a választásainkat. A körülményeinket nem mindig tudjuk megváltoztatni, de azt, ahogyan a körülményeinkre reagálunk, már jogunk van megválasztani.
Minden döntésünk következményekkel jár. A döntéseinket pedig azok a korlátozó hiedelmeink és szokásaink, cselekedeteink befolyásolják, amik a nevelésünk során rögzülnek. Minél többet tanulunk meg, minél magasabbra emeljük a tudatszintünket, annál több korlátozástól leszünk képesek megszabadulni és annál több lehetőséget ismerünk fel. Ezáltal felszabadulnak a kreatív energiáink, és több, a blokkok miatt kialakult betegségtől is megszabadulhatunk- Ilyen pl. klasszikusan a túlsúly, vagy a fejfájások széles skálája, de a drogok fogyasztása, a különféle függőségek is idetartoznak.
Mára sok betegség alapja lett az elfojtott önkifejezés. Az önkifejezés érzelmi energia. Elfojtásakor torokproblémák, gyomorfekély, mindenféle hasüregi panaszok, derékfájdalmak, méhdaganatok, prosztataproblémák, izomfeszülések jelenhetnek meg.
A pozitív önkifejezésben megéled a pillanat érzelmét, őszintén kifejezed az érzéseidet, ami előnyére szolgál pl. a kapcsolatodnak is. A negatív önkifejezés a manipulációhoz, egész nemzetek meggyalázásához vezetett a diktátorok által.
A panaszkodás, a másokban való hibakeresés és a negatív diszkrimináció több betegség alapja, és több ember életét tette tönkre, mint bármelyik baktérium vagy vírus.
A legszebb önkifejezési formák egyike az, amit évszázadok múltán is örömmel nézegetnek, olvasnak az emberek, a festők, szobrászok, írók munkáin keresztül, vagy amit nemzedékek használnak, mint pl. a régi népviseleteket vagy a művészi agyag sütő - és főzőeszközöket.
A felelősségvállalás törvénye
Mára megjelentek az önkéntesek. Komoly segítséget adnak
másoknak, azonban a legtöbbjük közben elfelejtkezik arról, hogy önmagán
segítsen. Ezért aztán sziszifuszi a munka, amit végez, hiszen a saját belső
ellentétei minden esetben manifesztálódnak kívül. Sajnos nálunk nem kötelező az
önkéntes munka előtt a magas szintű önfejlesztés és önismeret. Így a legtöbb
segítő, terapeuta, orvos, ápoló, pszichológus, természetgyógyász, tanító stb.
önmaga békétlenségét tanítja tudat alatt. Ennek kiváló ismertetője, amikor
megjegyzik, hogy mindaddig, amíg ő tanít, ne menj másokhoz, nem hallgass mástól
előadásokat vagy ne kezdj bele semmiféle plusz fejlődésbe. Így a tanítók és tanítványok kölcsönösen függésbe kerülnek, elerőtlenítve egymást.
- Az egyensúly törvénye.
A gravitáció tartja össze a világot, ám az egyensúly az, ami
feltárja a titkait.
Az egyensúlyt lehetetlen megérteni, ha nem mersz a végletekig elmenni, amikor arra van szükség. A végletek mindig feszültséget generálnak de lehetőséget is teremtenek arra, hogy átlendüljünk.
Az egyes sorsszámok különböző módon jelennek meg és az alábbi végletek között kellene megtalálniuk a hőn áhított egyensúlyt:
- 1. Hajlamos végletesen felsőbbrendűnek éreznie magát vagy teljesen bizonytalannak lenni.
- 2. A túlzó segítségnyújtás és a végletekig való elzárkózás
- 3. Rögeszmés magabiztosság és a depresszív önbizalomhiány
- 4. Az elme és az érzelem, a zavarodottság és az analízis között
- 5. Végletes függés és végtelen függetlenség.
- 6. Idealizmus és a csalódottság
- 7. Túlzó, naiv bizalom és az elárulástól való félelem.
- 8. Passzivitás és agresszivitás, a bőség és a nincstelenség.
- 9. Puritán hajlamok és hedonista felfogás, merev teljesség és szétesés
Az egyensúly legáltalánosabban az adásban és elfogadásban érhető utol. Soha ne feledd, hogy ennek értelmében azt kellene adnod, amit a leginkább kapni szeretnél.
- A fejlődésről
Neked mik a céljaid? Milyen álmaid vannak? És azokhoz milyen lépések vezetnek? A legtöbben ott vétik el a célt, hogy kihagyják azokat a szükséges lépéseket, amik nélkül a cél megvalósíthatatlan. Ha arra vágysz, hogy elismerjenek, akkor tegyél valamit, ami elismerésre méltó. Csupán azért mert létezel, nem fognak elismerni. Mai társadalmunk a teljesítményt értékeli. Egy adott cél eléréséhez pedig számtalan kis lépést kell megtegyél, mire elismerik a teljesítményedet. Munkát kell belefektess, méghozzá úgy, hogy amíg el nem éred a többiek ingerküszöbét, semmiféle elismerést nem fogsz kapni érte. Az apró lépések kihagyhatatlanok. Nem tudsz egyetlen ugrással a csúcsra érni. ha nem érted a fejlődés törvényét, kezdj el kirakni egy legalább 2000 darabos puzzle -t. Tapasztalni fogod, hogy mennyi apró darabot kell a megfelelő helyre tenned ahhoz, hogy a teljes kép kialakuljon. Mit tapasztalsz közben? Feladod? Megunod? Abbahagyod? Vagy kitartasz? Képes vagy újrakezdeni, ha kudarc ér?
- A mintákról.
A nevelésünk során szokásokat alakítunk ki. A szokásaink megkönnyítik a cselekvést a rutinszerű megoldásokban és megnehezítik felismerni, hogy ott is rutinból cselekszünk, ahol újfajta megoldásokra lenne szükséged.

Klasszikusan ilyen minta az evéssel való vigasztalódás, ami az elhízások oka. Gyerekként az anyatej édes íze a biztonságot jelentette. Ezért aztán sokan menekülnek az evésbe, amikor kihívások jelennek meg az életükben vagy amikor szomorúak vagy váratlan helyzetbe kerülnek. Mivel a viselkedés nem tudatos, így lefogynak, majd meghíznak, megint lefogynak, egészen addig, amíg a mintából- hogy az evés biztonság- ki nem törnek.
Ennek egyik módja, hogy amikor ránk tör az ehetnék, akkor felvesszük az edzőcipőt és legyalogoljuk annak a dupláját, mint amennyit szoktunk. Nekem egy ellipszis trainer van a nappalimban, így amikor a szomorúságom csokiba fojtom(fojtanám), akkor felpattanok rá és hajkurászom egy jó fél órán, órán át magamat. Mert nekem is tortát sütött a nagymamám, amikor anyuék nem vittek magukkal nyaralni vagy amikor csak második lettem a szavalóversenyen.
Amikor először ismertem fel ezt a hibás mintát, addigra már közel voltam a nyolcvan kilóhoz, és rosszul voltam, ahányszor a tükörbe néztem. Ugyanis pont 30 kilónyi plusz volt rajtam. Minél szerencsétlenebbnek éreztem magam, annál többször menekültem a torták és csokik édes bűvöletébe. És minél többször fordultam hozzájuk vigasztalásért, annál kövérebbre híztam. Az ördögi kört egy elhatározással törtem meg és egy döntéssel, amihez azóta is igyekszem magam - kisebb nagyobb kilengésekkel-,tartani. Ha orális fikszációd van, akkor egyél répát vagy salátát, majd rágózzál, és járj a végére, milyen önvigasztaló módszereket alkalmazol még, és milyen helyzetekben van rá szükséged. Ha kibontod a vigasztalást kiváltó helyzetet akkor megtudod, milyen minta is működik benned.
- Az önfegyelem
Minél fegyelmezettebb vagy, annál nagyobb a szabadságod és a függetlenséged. A látszólagos ellentmondás alapja, hogy a nagyobb önfegyelem révén egyrészt nagyobb tudásra tudunk szert tenni, másrészt a korlátlan élménykeresés elveszi az időt a valódi megélésektől. A sok felesleges tevékenység miatt nem marad idő arra, ami valóban fontos. Így az önfegyelem nem más, mint annak a megélése, hogy mi az, ami valóban engem, a céljaimat szolgálja, és mi az, ami csak az egót, a pillanatnyi fellángolást vagy a másoknak való megfelelést.
A belső szabadság a félelmektől, a hibás szokásoktól való szabadság, ami mögött akár évek kemény munkája állhat, hiszen már a feltérképezéséhez is önfegyelemre van szükség. A külső szabadság fegyelmezett előrelépésekből születik meg, amit kiváló teljesítménnyel tudunk megteremteni magunknak. A társadalmi szabadság az önbecsülést és a megelégedettséget is magába foglalja, amikor élni és élvezni tudjuk a lehetőségeinket.
Az önfegyelem első lépése a megfelelő sorrend felállítása, amikor meghatározzuk, hogy mire fordítjuk az energiáinkat. A célhoz vezető úton az elkötelezettség lesz az, ami egyik lépésből a másikba segít minket.
- A tökéletesség

Transzcendens nézőpontból minden úgy tökéletes, ahogy van. Mivel azonban még igen messze járunk a transzcendenciától, be kell lássuk, hogy semmi sem tökéletes, és bizony még sok feladatunk van addig is, hogy a kiválóság szintjére eljussunk. Földi életünk valódi célja ezért nem más, mint a lehető legtöbb tapasztalat és tudás begyűjtése és megfelelő értelmezése.
Egész életünket összehasonlításokban éljük. Erre épül az iskolarendszer, sőt, az egész kultúránk is. Még azok is, akik nyíltan hangoztatják, hogy úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok, órákat töltenek a tükör előtt szépítkezéssel, vagy fél napokat válogatnak egy ruhaboltban, a megfelelő nacit keresve.
Egy dolog tökéletes az életünkben. Mindig tökéletesen azt a tanítást kapjuk, amire az adott szintünkön a leginkább szükségünk van.
- Jelen pillanat
Egy barátnőmbe futottam bele a minap az utcán. Fél perc alatt elmondta, hogy mennyi baj érte az elmúlt fél évben. Olyan szánalmasan nézett ki, hogy még a villanyoszlop is megsajnálta. Próbáltam pár vigasztaló szót mondani neki, de hamar rájöttem, hogy nem sok értelme van. Ezért nekiszegeztem a kérdést:
- És amúgy, most, ebben a pillanatban hogy érzed magadat?
Még a levegő is benne szakadt, majd újra kezdte a panaszkodást, de most résen voltam és az első alkalommal félbeszakítottam:
- Persze megértelek, de mindez hónapokkal előbb történt. Szóval most, itt, miközben velem beszélsz, hogy érzed magad?
- Hát izé... tulajdonképpen jól vagyok.
- Nagyon örülök neki! Csak így tovább és leléptem.
Nem akartam érzéketlen lenni, de azzal, hogy sokadszor is meghallgatom ugyanazt a panaszáradatot, nem változik meg semmi, és ő minden egyes alkalommal újra visszakerül egy olyan érzésbe, ami neki nem jó. Persze, kopik is a dolog, de minek koptatni, ha egyetlen jól irányzott mozdulattal végképp ki is üthetjük a kellemetlenséget az életünkből? Enek pedig a legjobb módja, ha belegondolunk, hogy most, ebben a pillanatban tulajdonképpen hogyan is érezzük magunkat?
A jelen pillanat az egyetlen, amiben cselekedhetünk és tehetünk azért, hogy a jövő szebb legyen. Feleslegesen ne terheljük olyan múltbeli problémákkal, amin már nem tudunk változtatni.
- Az ítéletnélküliség
Nem szeretem a vallásokat. Azért nem szeretem, mert állandóan vétkesnek állítanak be. Pedig Isten nem ítélkezik. Az ítélkezés emberi találmány. Ahány szokás, vallás, korszak, annyiféle megítélése van a jónak és a rossznak. Így magad is beláthatod, hogy ítélkezni teljesen felesleges. A hibák egyszerűen arra valók, hogy tanuljunk belőlük.
Ha valóban a feltétlen szeretet vezérel, akkor minden tettedben ez a szeretet vezet. Ha pedig ez vezet, eszedbe sem jut ítéletet mondani sem magad, sem mások felett.
Olvastam egy történetet Samről, aki golfozni ment egy nap. Az egyik labdáját messze átütötte a védőkerítés fölött. Nem ment utána, fogott egy másik labdát és tovább játszott. Úgy egy óra múlva egy tűzoltó, egy rendőr meg a pályagondnok tartott feléje felháborodva.
- Ön volt, aki átütötte a labdát a kerítés felett?- szegezték neki a kérdést.
- Igen- válaszolta Sam
- Nahát uram! A labdája átütötte egy autó ablakát, az nekiment a szembejövőnek és bár személyi sérülés nem történt, eltorlaszolták az utat a tűzoltóautó előtt, ami így nem tudta eloltani a kát utcával arrébb keletkezett tüzet és leégett egy ház! Most mit szándékozik tenni?
- Azt hiszem, javítanom kell az ütőtechnikámon.
Ha elfogadod a korlátaidat, megtalálod a módját, hogy meghaladd őket.
- A hitről
A hit törvénye azon alapszik, hogy többek vagyunk mindannál, amit valaha megtanultunk, mivel közvetlen kapcsolatban állunk az egyetemes tudással.
Ha megvizsgálod az önmagadhoz való viszonyodat, hamar rájössz, hogy amit önbizalomnak hiszel, az valójában az eszedbe vetett bizalom. Megbízol mások hiedelmeiben és elméleteiben is, de csak kevesen bíznak meg a bennük lakozó isteni rész bölcsességében.
A tökéletesen megbízom magamban kijelentés mögött szinte minden esetben a tudatos énben való bizalomra utalunk.
A hit az univerzum transzcendens bölcsességében való bizalom. Annak a felismerése, hogy minden körülmény a mi javunkat szolgálja.
Ahhoz, hogy megértsd a hitet, idézd fel magadban azt az alkalmat, amikor annyira bíztál valakiben, hogy félelem nélkül osztottad meg vele az érzéseidet. Milyen érzés volt? Milyen színekben jelenik meg? Milyen hangok kapcsolódnak hozzá? Milyen képek jelennek meg?
- Az elvárásokról
Minden gondolat energia. Minden energia követi a gondolatot, így azt valósítjuk meg, amit képesek vagyunk elképzelni.

A tapasztalataink mentén épül fel a valóságunk. Ezért van az, hogy sokan képtelenek kitörni abból a környezetből, amiben felnőttek. Ezt a fajta tapasztalaton alapuló hitet nevezik sokan eleve elrendeltetésnek.
Ha felismered hiedelmeidet, képessé válsz túllépni rajtuk.
A jóslások jelentős része önbeteljesítő jóslatként működik, vagyis a felvázolt -általában negatív kimenetelt feltételező- megoldásokra koncentrálunk, amik az erő irányultsága miatt be is következik. Ezeket az elképzeléseket mintáink, korlátaink, elvárásaink hozzák létre.
Hogy hogyan ismerheted meg tudat alatti elvárásaidat?
Egyszerűen nézd meg, milyen életet élsz most! A problémáid negatív elvárásaidat példázzák, míg a pozitívumok az életedben megjelenő áldások.
A teremtést a benned megjelenő érzés vagy gondolat akadályozza, amit elnyomni igyekszel, ahelyett, hogy elismernéd annak igazságtartalmát. Például folyamatosan anyagi függetlenséget, gazdagságot vizualizálsz magadnak, de mindig megjelenik egy gonosz kis manó, aki vagy azt mondja, hogy ez marhaság, hiszen a csőd szélén állsz, vagy azt kérdőjelezi meg, hogy ezt a fajta gazdagságot megérdemled.
És ezzel el is értünk a 13. törvényhez, amely az őszinteségről szól.
Az őszinteség lényege, hogy felismerjük, kifejezzük és elfogadjuk hiteles belső valóságunkat. A negatívumok feldolgozása és elfogadása nélkül nincsen pozitív gondolkodás, csak hazudunk magunknak. ha ezzel felhagyunk, akkor képessé válunk arra, hogy belső egyensúlytalanságunkat megszüntessük. Ezzel lehetővé válik, hogy azt mondhassuk, amit komolyan gondolunk és komolyan gondolhassuk azt, amit mondunk.
A magasabb rendű akarat
Amikor saját egónkat igyekszünk kielégíteni, akkor minden esetben szembekerülünk a törvényekkel. Minél inkább a kisstílű kívánságok uralkodnak rajtunk, annál több isteni és emberi törvényt szegünk meg. Lásd a mai politika. A valódi jó élet soha nem árt másoknak, miközben maximálisan szolgálja az egyén érdekeit. A magasabb rendű akarat törvénye biztosít arról, hogy hogyan éljünk a szellemmel összhangban és hogyan inspiráljunk másokat.
Ha nem tudod, miként értelmezd a magasabb rendű akaratot, gondolj valamire, amit szerettél volna megtenni, de ha megtetted megbántad, vagy valami azt súgta, hogy ne tedd meg.
Intuícióról
Egyre több ember tartja magát intuitívnak, miközben mások véleményétől függenek és önértékelésüket is mások szabják meg. A valódi intuícióval akkor léphetünk kapcsolatba, amikor önmagunk megítélését függetlenné tudjuk tenni mások elvárásaitól.
A másik végletben pedig csak a saját véleményét isteníti az illető, figyelmen kívül hagyva mindenki más meglátásait. A viszonyítási pontokra azonban szükségünk van, ha helyesen és kellő alázattal akarjuk élni az életünket.
Az intuícióhoz akkor férünk hozzá, ha mély belső kapcsolatot ápolunk a szívünkkel.
A cselekvésről
Nem a képességeink, hanem a döntéseink és a belőlük származó cselekedeteink határozzák meg, kik is vagyunk valójában. ma igen sokan tudják, mit kell tenni, de csak kevesen vannak azok, akik cselekszenek is, nem csak beszélnek. A tetteink árulják el, mire is vagyunk képesek, meddig terjed a felelősségünk, milyen a valósághoz való viszonyunk és mennyire vagyunk tettre készek egy jobb élet reményében.
Jobb bocsánatot kérni, mint engedélyt. Sok esetben a helyes tett nem kapna zöld utat a kételkedők és gáncsoskodók sűrűjében. Ha viszont megtetted, és helyesnek bizonyult, a világ is megváltozik. Ha nem sikerül, bocsánatot még mindig kérhetsz.
Egyik ismerősöm egy atlétikai csapat tulajdonosa is. Az egyik sportolójuk világcsúcsokat futott edzésen gátfutásban, de a versenyeken alig bírt átevickélni az akadályokon. Egyszerűen rettegett azoktól, akik a nézőtéren ültek. A félelmei olyan mértékben rombolták a teljesítményét, hogy képtelen volt versenyezni. A félelem valós súlyokként lógott rajta. Egyszer elbeszélgettem vele.

- Megértem, hogy félsz. Ha nem félnél, nem tudnád bebizonyítani, hogy milyen bátor vagy. Hagyd, hogy teljesen elborítson, aztán lépj ki belőle, hagyd ott, a melegítőddel, és fuss úgy, hogy utol se érjen többet.
A félelem nem ok arra, hogy ne csináljunk meg valamit.
Amikor csak egyszer is sikerül megszabadulnod a félelemtől és megtapasztalod a cselekedeted szabadságát, többet nem akarsz a félelemmel együtt létezni.
A ciklusok törvényéről
Senkinek nem jutna eszébe azért veszekedni, mert a nappal után éjszaka következik. Így mindennek megvan a maga ideje. A várakozás türelemre, elfogadásra és alázatra tanít.
A gyerekek a felnőttkort sürgetik, a felnőttek a gyerekkort vágyják, miközben mindegyikőjük elmulasztja az adott időszak szépségeit és tanulságait megélni.
A ciklusok törvénye érvényesül akkor is, amikor a különböző sorsfeladatokhoz különböző törvények kerülnek elsődleges feladatként. Ezek a feladatok nem mindig egyszerűek és szívesen lecserélnénk őket, de egy könnyebb feladat elvégzése nem mentesít a nehezebb alól. Lássuk hát a törvényeket és a sorsokat:
Rugalmasság: 4 6
Választás: 1 3
Felelősségvállalás: 2
Egyensúly: 2
Fejlődés: 4.6
Minták 4
Önfegyelem: 5
Tökéletesség: 6
Jelen pillanat: 6
Ítéletnélküliség: 9
Hit: 7 9
Elvárások: 7
Őszinteség: 5 8
Magasabb rendű akarat: 8 9
Intuíció: 6 8 9
Cselekvés: 1 3
Ciklusok minden sorsra egyformán hatnak.

Volt egy csodaszép kék orosz macsekom. Úgy találtuk. Párszor megpróbáltam kicsukni a lakásból, de soha nem sikerült. Amikor észrevette, hogy elzárom előle a bejáratot, lefeküdt a napra és kényelmesen elnyúlt a napon, mintha esze ágában sem lenne bejönni a lakásba. Nyílott, csukódott az ajtó, figyeltünk, hogy őfelsége kívül maradjon. Abban a pillanatban, amikor lankadt az éberségünk, a macska már bent is volt. Kivárta a megfelelő alkalmat- ciklusok-, közben nem aggódott azon, miként fog bemenni- jelen pillanat, nem ugrált össze vissza- cselekvés-, hanem akkor mozdult, amikor kellett - rugalmasság-, elfogadta, hogy éppen nem mehet be- tökéletesség-, nem volt öri hari, amiért nem azonnal engedtem be - ítéletnélküliség-, pontosan tudta, hogy lankadni fog a figyelmünk - elvárások-, és ő simán beballag és elhelyezkedhet az ablakpárkányon. Nem izgult, nem sietett és nem okolt senkit.
A megfelelő időben volt a megfelelő helyen és így elérte, amit akart. Te miként vagy a megfelelő időben a megfelelő helyen ahhoz, hogy mindent elérj az életedben és a munkádban egyaránt?
Segít neked a munkafüzet.
Kérdésed van? Használd az üzenőt vagy kérj egy személyes konzultációt.
Kicsit más összefüggésekben a szellemi törvényekről itt olvashatsz.
Az "Aranyember". Minden jog fenntartva.