5. Szeretetleckék

Csak a szeretetet lehet vég nélkül osztogatni úgy, hogy sosem fogy el.

Tudjuk egyáltalán mit is jelent, szeretni?

Elsőre próbáljuk meg a lehető legracionálisabban meghatározni, mit is értünk a szeretet szó alatt?

A szeretet talán legegyszerűbb meghatározása: az odaadás és az ellentétek egyesítése.

Nincs még egy ennyire félremagyarázott és kevesek által jól megélt érzés és fogalom, mint a szeretet.

Adják feltételekkel, kapják cserébe valamiért, szeretnek érdekből és pénzért.

Te kit szeretsz?

Azokat szereted, akik mindig kedvesek hozzád, és soha nem mondanak ellent?

És mi van azokkal, akik nem törődnek veled, vagy megbántottak?

Sokan hiszik, hogy ők szeretnek, miközben a következő mondatok hagyják el a szájukat:

- Tudja, szomszéd asszony én szeretem magukat, de ha még egyszer a kuka mellé teszi a szemetet, hát eltöröm a kezét.

- Tulajdonképpen én szeretem a férjemet, csak nem bírom a szagát.

A szeretet különböző érzelmeket, állapotokat, magatartásformákat fejez ki az emberek közötti vonzalomtól, az evés öröméig.

Sokszor kiáltunk fel lelkesen, hogy"én ezt az embert úgy szeretem!", miközben lehet, hogy még soha nem találkoztunk vele, csak mint színészt vagy előadót- énekest - ismerjük.

Érdekes módon sokkal könnyebben szeretünk meg sok esetben valakit, akit csak egy szerepben, távolról látunk - pl. egy tévés sorozat szereplőjét -, mint azokat az embereket, akikkel naponta találkozunk a villamoson vagy a metrón.

És hányszor hallottuk a gyerekünktől, hogy "anya, én imádom a csokit!" Miközben könnyedén odaveti egy kamasz, hogy "utálom az aput, mert megint nem engedett el a buliba".

Szeretjük az autónkat, a kutyusunkat, a lovakat vagy a madarakat, és gyűlöljük a szomszédot, amikor hajnalban becsapja a kocsiajtót, vagy haragszunk a verebekre, mert túl korán és túl hangosan csiripelnek, pedig végre úgy igazából kialudhatnánk magunkat.

Mintha egy kicsit túl gyakran és gyorsan változnának az érzéseink és igen csak a végletek között mozogva.

Könnyen adjuk a szeretetet és ugyanolyan hamar kezdjük el ugyanazt utálni, ha nem az ideálisnak vélt szerepet játssza. És nagyon nem szeretjük, ha ideáljaink hibái napvilágra kerülnek.

A szeretet megjelenhet erős kötődés, és személyes vonzódás képében is.

Felfoghatjuk, mint egy erényt, ami az emberi kedvességet, együttérzést tükrözi - a mások javára történő önzetlen, hűséges és jóindulatú törődés egy megnyilvánulását. Leírhat könyörületes cselekedetet önmagunk, vagy más emberek és állatok iránt.

Az ókori görög filozófiában a szeretetnek öt formáját különböztetik meg:

- a rokoni vagy családi szeretetet

- a baráti szeretetet (filié),

- a szexuális és a romantikus vágy tárgyát képező szeretetet (erósz),

- a vendéglátó szeretetét

- és az isteni szeretetet (agapé).

A szeretet összetett és sokrétű érzelem, ami nagyon megnehezíti konkrét leírását.

A szeretet a legerősebb közvetítő erő, ami az emberek közti kapcsolatot könnyűvé és gördülékennyé teszi. Így közösségépítő és fajfenntartó szerepben is leírható.

A gondoskodás, az azonosulás képessége egy embertársunkkal vagy egy állattal is a szeretet körébe tartozik. És annak végletesen önmaga felé forduló formája, a nárcizmus is ide tartozik.

"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."

Mondta Nikolett, mindössze 6 évesen, aki többet ért a szeretetből, mint sok felnőtt. A szeretetet nagyon nehéz megérteni, talán azért, mert ez a leginkább megélésre késztető érzelem. Megértését a kultúrák közti különbségek is nehezítik, de még a nevelési elvek és az egyéni elképzelések is színesítik.

A szeretetről nagy divat ma beszélni, miközben minél többet beszélnek róla, általában annál kevésbé érzik. Sok esetben a róla alkotott képek és fogalmak már közhellyé szürkültek.

A szeretetre néha úgy utalnak, mint olyan nemzetközi nyelvre, ami hidat képez a kulturális és nyelvi megosztottság felett.

A szeretetre általában úgy gondolunk, hogy én szeretem őt, tehát neki is szeretnie KELL engem.

Szóval a legtöbb esetben azért szeretsz valakit, hogy szeretetet kapj tőle. Így valósítva meg a piaci viszonyokat.

Akkor a te szereteted egy áru?

Többet vagy kevesebbet ér egy kiló almánál?

Esetleg gyémántokban méred? Vagy szexben? Hírnévben vagy beszélgetésben?

Csereértéke van, mint az olajnak?

Vagy a szeretet képesség?

Esetleg művészet?

Akár képességként, akár művészetként értelmezem, mindegyik esetben pontosan az az eljárás, mintha festőművészek, táncművészek, vagy zongoraművészek akarnánk lenni.

Lefogadom, hogy még soha nem gondoltál arra, hogy a szeretetet gyakorold! :-)

Tanultál valamilyen hangszeren játszani?

Ha tanultál zongorázni, akkor természetes volt, hogy gyakoroltál, és amikor elrontottad anyukád egy röpke pillanatra a plafont nézte, hogy Atyaisten, mikor lesz ebből a klimpírozásból egyszer muzsika!

Ha az arányokat nézzük, akkor sajnos azt tapasztaljuk, hogy sokkal nagyobb arányban tanul meg a tanulókból valaki viszonylag jól zongorázni, mint ahányan megtanulnak jól szeretni.

Hogy is van ez?
Zongorázni leülünk gyakorolni, de ha valaki azt mondja, hogy édes fiam, nézd már meg, hogy néz ki ez a szeretet!

Ejnye gyerekem, gyakorolhattál volna többet! Ülj le! Egyes!

Akkor hülyén nézünk magunk elé és a felháborodás után elküldjük a fenébe az illetőt.

A szeretet...út. Fejlődik, változik. Úgy fejlődik, ahogy te magad is fejlődsz, úgy változik, ahogy te magad is változol. Létezik-e a végcél? Megtanulunk-e valaha feltétel nélkül bárkit és bármit szeretni? Nem tudom. De ez a cél olyan gyönyörű, hogy érdemes lépéseket tenni feléje.

Amikor először kérdeztem meg egy kliensemtől, hogy hol tart a szeretet tanulásában, percekig csak pislogott és annyit kérdezett, hogy minek kellene szeretni tanulni, amikor azt mindenki tud?

Tényleg?

A szeret mint szó, szófajában az igék közé tartozik. Mégsem tudunk járni meg beszélni, amikor megszületünk, pedig ennek a gondolatnak a folyományaként megszületésünk után fel kellene pattannunk, mint egy zsiráf vagy antilop bébinek. És bár igaz, hogy mindenünk megvan, ami tanulás, fejlődés és testi növekedés után képessé tesz bennünket e két alapvető tevékenységre, mégis tanulnunk kell ezeket is. És ugye mindenki számára világos, hogy például a beszéd minősége, választékossága, inspiráló mivolta mindenkinél más és más.

Addig tanuljuk, gyakoroljuk különböző képességeinket, amíg automatikussá válnak. A szeretetünk is így működik. Másoljuk azt a fajta szeretetmintát, amit a szüleinktől, nagyszüleinktől látunk, és azt fogadjuk el normának. Ezt még színezi egy velünk született alapszemélyiség. Aki jártas vagy hallott a kronobiológiai pszichogenetikáról, az pontosan tudja, hogy az érzelmek megélésének 28 féle szintje, módja van. Ezt nevezzük érzelmi markernek. Hogy milyen felszínesen vagy mennyire mélyen vagy képes átélni a megtapasztalt érzéseket és ezeket hogyan, milyen mélységben adod tovább a környezetednek, az többek között ettől is függ. És persze befolyásolja a neveltetésed, hogy mennyire volt szabad kifejezned az érzéseidet gyerekként, vagy mennyire voltál kénytelen elfojtani őket a büntetések miatt.

Mivel minden ember igényli a szeretetet, ezért ma viselkedésed fő motívuma, hogy miként érjed el, hogy TÉGED szeressenek.

Az egyik megoldás, hogy a sikerre hajt az illető annak érdekében, hogy szeressék, a másik sokak választotta út, hogy a testüket formálják és az öltözködéssel próbálják elérni azt a népszerűséget, amit a szeretettel azonosítanak.

Mind a két út a külsőségekre koncentrál és összekeveri a szexepilt, a népszerűséget a szeretettel.

Attól, hogy barátaid vannak és tudsz hatni folyamatokra, vagyis befolyásos vagy, még nem kaptál egy csepp szeretetet sem.

Mind a két esetben a szeretet mint tárgy jelenik meg, nem pedig mint képesség.

Szeretni egyszerű, ha van kit, vagy van mit, azaz van egy tárgya.

Mára így a szeretetpiacon egyetlen cél vezérli a vevőket, a minél előnyösebb üzlet megkötése.

Vonzó árucikk abból válik, akinek bőséges készlete van a személyiségpiac népszerű és kelendő tulajdonságaiból.

Ezért a szerelem/ szeretet mára nagyjából azt jelenti, hogy valaki megtalálta a piacon a legjobb tárgyat a saját csereértékén belül.

Minél magányosabb valaki, annál bódultabban lép bele egy kapcsolatba. A kezdeti rózsaszín köd azonban hamar elmúlik, és gyorsan csap át unalomba.

Szóval, ha semmi sem könnyebb, mint szeretni, akkor mi az oka a sok kudarcnak?

Hogyan is kezdődött?

Mit jelent maga a Paradicsomból való kiűzetés?

A csodálatos metafora a természettel való egység eredeti állapotától való elszakadást meséli el.

Azt a folyamatot, amikor az ember tudata, maga a lét öntudatra ébredt. Amikor rádöbben önmagára, megkülönbözteti a többieket, képessé vált a múlt, a jelen, a jövő felismerésére és rádöbbent lehetőségeire. A lehetőségek csábítása egyben a forrástól való elszakadást is jelentették.

Az én felfogásomban - amit nem muszáj neked elfogadnod-, ez a folyamat nem más, mint a tökéletes teremtő vágya a megtapasztalásra. Isteni lényét megosztva alkotott embert, hogy egy új dimenzióban tapasztalja meg a jót és a rosszat, ezáltal fejlődve a szeretetben, a megbocsájtásban.

Hogy mennyire nem tudta még Ádám szeretni Évát, az rögtön meglátszik, amikor az Úr kérdésére bárhogyan is szépítjük, bizony kapásból és gondolkodás nélkül "bemószerolta" asszonyát:

- Nem én voltam! Ő adta nekem!

A gyermek fejlődése során ezt az ovisok között tapasztalhatjuk meg. Pedig Ádám nem kicsi gyermek volt...

Tudata azonban a szeretetet nem tanulta még meg. Ha megtanulta volna, akkor védelmébe veszi párját, de ő ezt nem tette.

Elkülönültségünk a mai napig egy belső szégyen forrása. Talán nem véletlenül van ma olyan sok ember egyedül, hogy ez az elkülönültségből fakadó szégyen végre elmúljon, elfogadjuk, mint átmeneti állapotot és élni, fejlődni tudjunk benne a szeretetben is.

A két legjellemzőbb mai érzés, a bűntudat és a szorongás is az elkülönültségből fakad.

Az elkülönültséget mély kudarcként megélők menekülési módja pedig a külvilágtól való elmenekülés, aminek legenyhébb formája az a fajta álmodozás, amit a tévésorozatok kínálnak és legdurvább menekülési útja nem más, mint az elmebaj. Az elmebajjal megszűnik a külvilág, és maga az elkülönültség is.

A mai ember legfőbb problémaforrása még mindig ugyanaz:

HOGYAN OLVADJON EGYBE A VILÁGEGYETEMMEL?

Mire fejlődésünk során egy emberi tudatosság és szeretet eljut idáig, sokat hibázik, vétkezik vagy bűnösként él. Mindegyikünk megjárja az utat. De a te döntésed, hogy milyen sebességgel akarsz rajta haladni. A sebességváltó a fejlődés, önmegismerés, megbocsájtás utakon halad. A módszert magad választod, de az út feladatait nem tudod kikerülni. 

A heti feladatsort itt találod. Jó szórakozást hozzá.

Úgy érzed jó volna egy szeretet tréning egy ismerősödnek? Itt megtalálod.