4. Vagyok, aki vagyok

Az elmúlt 4 hét alatt egy csomó fogalmat és egyéb, gyakran hallott, de nem mindig megfelelően értelmezett nézetet, szóhasználatot érintettünk.

• De hogyan befolyásolja mindez a te személyiségedet?
• Miként segít neked az életedben, a mindennapjaidban az, hogy hallottál már a szellemi törvényekről vagy, hogy van fogalmad már a spiráldinamikáról, vagy mi köze a jólétednek a kvantumfizikához?

Kezdjük egy általános dologgal:

Mindenki csodát vár, de csak kevesen hisznek a csodákban. A kvantumfizika sok csodát értelmezett, megmagyarázott. Bár nincsen mindenre még magyarázat, de a tudomány lassan talál magyarázatot a csodákra vagy legalábbis egy részüket már képesek megmagyarázni. Mégsem hiszel még mindig a teremtő képzeletben, miközben naponta tapasztalod. Nem biztos, hogy a pozitív oldalát, de a negatívat már mindenki megtapasztalta. Hogy ha valamitől félsz, az bekövetkezik, bármennyire szeretnéd is az ellenkezőjét. Ennek oka roppant egyszerű, magad is a rosszabbik változatot tartod valószínűnek. Hiába tartod magad pozitív embernek, ezek a "próbák"elég világosan megmutatják, hogy még mindig a beléd nevelt hit vezérel. Még mindig nem hiszed el, hogy méltó vagy a jutalomra, bármennyire is ezt szeretnéd. Mindaddig, amíg a gyerekkorban beléd nevelt gátakat nem oldod fel, ez nem is lesz másként. A gátak feloldásához pedig komoly önismereti munkára és megértésre van szükség, hókuszpókuszokkal nem működik. Egyszerűen azért nem, mert a tudatalattid pontosan tudja, hogy mindössze egy önámítás zajlik. Ahhoz, hogy mindazt a csodát elérd és működtesd, önmagadat képessé kell tenned rá. Úgy, ahogyan egy olimpiai bajnoki címért is keményen meg kell dolgozni.

Amikor Hosszú Katinka elhozta a sokadik aranyérmet is az olimpián, akkor nem azt hallottad tőle, hogy mindezt úgy érte el, hogy otthon álmodozott, hanem úgy, hogy minden nap kora reggel lement az uszodába és edzett. Edzett akkor is, amikor mások bulizni mentek és akkor is, ha ünnepnap volt. Nem kifogásokat keresett, hanem felvette a ritmust és úszott.

Nem heteken, hanem éveken keresztül. Akkor is folytatta, amikor látszólag nem volt eredménye, mert mások nyerték a versenyeket.

Az élet verseny és minden verseny vállalkozás. Vállalkozás abban az értelemben, hogy figyelned kell a versenytársakra, tisztában kell legyél a legjobb értékesítési módszerekkel és tudnod kell kezelni a vásárlókat/rajongókat is. Ha csak tessék - lássék teszed bele a munkát, tessék-lássék jön az eredménye is.

• Ha nem tudod, mire edzel, hogyan fogsz versenyezni? Milyen számban? Milyen súlycsoportban?

Ha ezekre nem tudod a választ, akkor hamar elmegy a kedved az edzéstől, hiszen nincsen kitűzött cél, ami felé mérni tudnád a haladásodat. Ez még akkor is igaz, ha csak a magad kedvéért jársz le egy edzőteremben. Ha nincsen célod. lefogyok 10 kilót, képes leszek lefutni a maratont vagy újra beleférek a kedvenc ruhámba-, pár kimerítő edzés után feladod, mert nincsen oka a kemény edzéseknek. Vagy maradsz és jól eltrécselsz a többiekkel, de semmi nem változik, ugyanolyan edzetlen maradsz, mintha semmit nem csinálnál, és egyedül a pénzed fogy.

Ezért van az, hogy ezer emberből alig egy olyan van, aki legalább megközelítőleg jól él. Az ugyanis nagyon kevés, hogy keresel annyit, hogy fel tudd adni a csekkeket és elmehetsz nyaralni is. Ez pár évig elmegy, de aztán kezdődik a valami hajkurászása. Valami hiányzik, vagyis ha megteheted, vásárlásmániás leszel. Ha nem, akkor gyógyszerfüggő, ehhez elég, ha megtalálod a kedvenc orvosodat/betegségedet. Vagy alkoholba menekülsz, esetleg edzésmániás leszel, de még sorolhatnám a túlzásba vitt hajkurászását a lehetőségeknek, amikkel mindössze egyetlen dolgot akarnak elfedni, hogy boldogtalanok. Nincsen meg bennük az a fajta elégedettség, amiről álmodtak, hogy ha majd elérik, azt, hogy többmillió forintot keresnek havonta, akkor milyen elégedettek és boldogok lesznek. Nem lettek.

A boldogtalanság oka pedig egyszerűen az, hogy hiába van meg mindenük, egyetlen dolgot a világ összes pénzéért sem lehet megvenni. Ez pedig önmagad. A valódi éned.

A mai magyar valóságban ez különösen durván jelentkezik. Ennek oka pedig az elmúlt nagyjából 70 évben keresendő.

Nagyjából ennyi ideje hallgatja a magyar társadalom, hogy tartsál ki még egy kicsit és minden jobb lesz. Azt azonban senki nem mondta meg nekik, hogy akkor lesz jobb, ha teszel érte. Ha megtalálod önmagadat és lesz célod, amiért kitartasz.

Vagyis első teendőd, határozd meg, mi a célod!

• Milyen ember akarsz lenni?
• Milyen tulajdonságaid legyenek?
• Mit gondolsz majd magadról?
• Hogyan éred mindezt el?

Már tudod, hogy a világ messze nem az, mint amilyennek hitted, vagyis képes vagy megváltoztatni azt.

Gondold végig, milyen embernek hitted magad!

• Most mit gondolsz magadról?
• Mennyit változott a magadról kialakított képed?
• Miben változott meg ez a kép?
• Mit akarsz valójában?

Ez egy nagyon sarkalatos kérdés. Amikor ugyanis a célod kérdezem, akkor általában ilyeneket kapok:

     jó ember akarok lenni, sikeres akarok lenni, szerethetőbb akarok lenni... 

Amit azonban valójában akarsz, lehet, hogy mindezekhez semmi köze sincsen.

Lehet, hogy egyszerűen több pénzt akarsz keresni, vagy le akarsz fogyni, esetleg arra vágysz, hogy szeressen valaki, vagy elismerést szeretnél kicsikarni a főnöködtől, vagy az apukádtól.

Amikor a nyolcvanas évek végén megváltozott a politikai helyzet - hazamentek az orosz katonák és annyit mentél nyugatra, amennyit akartál -, mindenki a szabadságról beszélt. Pedig semmi köze nem volt a történteknek a szabadsághoz. Az emberek egyszerűen jól akartak élni. Úgy akartak élni, mint az osztrákok és kész. Eszükbe sem jutott, hogy ezt most szabadságnak hívják, ezt a politikusok adták a szájukba. Akkor az volt a szabadság, hogy elmentél Bécsbe Gorenjét venni.

Ha ma megkérdezel 100 embert, hogy mit jelent szabadnak lenni, akkor nagyjából a következőket válaszolják:

• utazhatok, van elég pénzem, nem mondják meg, mit gondoljak, annyit keresek, amennyi elég a kiadásaimra, szabadon döntöm el, hogy mit csináljak....

Hogy ennek semmi köze a valódi szabadsághoz? Az eszükbe sem jut.

A szabadság fizikai része valóban ez is lehet, de a valódi szabadság az, amikor önmagam félelmeitől nem függök. Aki fél a szegénységtől, az nem szabad, hanem a munkája fogja, amiből a bevételei származnak. Ha félsz a betegségektől, akkor az egészségvágyad fogja vagy, amit soha el nem érsz, hiszen mindig van valami, ami lehetne még jobb. Egy orvos barátnőm szerint különben sincsen egészséges ember, csak rosszul kivizsgált.

A szabadság, a valódi szabadság az, amikor már a vágyaid sem tartanak rabságban.

- Gondold végig, téged milyen vágyak, félelmek tartanak fogságban? Felismered már őket, vagy még a sötétben tapogatózol?

Ám mint mindent, ezt sem lehet a különféle szintek megtanulása, megtapasztalása kihagyásával megélni.

Ezért van az, hogy ma mindenki az anyagi javakat hajkurássza, hiszen az elmúlt 70 évben erre nem volt lehetőség. Ezért aztán a fizikai sík különböző szintjein keresik a boldogságot és a boldogságon keresztül a szabadságot. A csavar az egészben az, hogy minél inkább ragaszkodsz egy bizonyos anyagi megéléshez, annál inkább kicsúszik a kezedből, és a ragaszkodás mentén annál több aljasságot fogsz elkövetni. Minden mások boldogsága ellen ható cselekedet pedig visszahat rád, vagyis rombolja a saját boldogságodat.

Hogyan függenek össze a nagy igazságok egymással?

A következő "képlet" csak egy a lehetséges megoldások közül:

Az egyik nézet szerint minden organizmus csupán egyet akar: túlélni.

Bár ez most sokakra igaz, én remélem, hogy az embernek ez már kevés. Így a valódi akarat a fejlődés, a szeretetben való kiteljesedés lett az én nézetemben.

Szeretetteliség

• az őszinteség nélkül nincsen szeretet, hiszen ez az, ami megalapozza
• - a hitet

A fenti ábrán azt láthatod, ahogyan minden mindennel összefügg a szellemi törvények mentén, és azokat a különösen fontos ok-okozati részeket kötöttem össze, amire egyértelműen ráismerünk életünk eseményein keresztül.

Természetesen ezek a saját tapasztalataim az összefüggésekről. A te összefüggés rajzod milyen lesz? Ha van kedved, rajzold meg. Ugyanis pontosan kiolvasható belőle, hogy a te elvárás és hitrendszered miként működik.  Ami a középpontba kerül, számodra az a mozgató erő, az az alapja minden tervednek.

Az emberi szabadság másik nagy akadályát maguk az emberek emelik maguk elé.

Ez pedig nem más, mint a valóságtól való menekülés.

A ma embere a rejtélyekre vevő. Sok esetben a valósággal nem is tudnak mit kezdeni. Unalmas.

Az unalmasság oka részben az, hogy már annyi hazugságot hallottak. Hazudnak a politikusok, hazudnak a hírekben, hazudik a főnök és hazudik a kapcsolatban mind a két fél egymásnak is. A rejtély pótolja azt az izgalmat, amire mindig vágytál, de soha nem érted el. Mert féltél, mert nem volt pénzed elutazni, mert az anyukád megtiltotta, mert a főnököd nem adott szabit, mert a párod nem akarta, mert a gyereked ott volt... Szóval mindazt, amit te magad akartál megélni, de a lustaságod meg a kényelmességed beleragasztott a fotelba. A fotel meg nem repül, így maradtál otthon, amíg a tizennegyedik unokatesód barátnője éppen a dzsungelben keresi a fiatalság forrását, vagy amíg az apukád testvérének a nagybátyja, megmássza a Csomolungmát. Szóval mindazok élnek, akikben volt annyi kurázsi, hogy megtegyék mindazt, amiről álmodtak.

Ezért aztán álmodozol, nézed a bugyuta sorozatokat, amik soha nem élt emberek logikátlan baklövéseivel tömik a fejedet és annyi közük sincsen a való világhoz, mint a Star Trekben az anyagátalakítónak a varázslók dehopponálásához.

Tudod, az álmodozásból akár valóságot is építhetnél. Pontosan úgy, ahogyan a tudósok ötletként a filmek világából merítenek, te is képes vagy a megálmodott világodat valósággá váltani. Csak egy picivel több hitre van szükséged. Önmagadban. Hidd el, menni fog! Már most is sokat változtál, még ha nem is érzed. Minden képességed lassan készen áll, hogy olyan életet élj végre, amilyet megérdemelsz!

Segítségül végezd el a munkafüzet feladatait!